Keresztek és csillagok — 2.

Nos, legutóbb eljutottunk odáig, hogy megpróbáltuk kitalálni, mi a "közterület" pontos definiciója, és hogy ennek alapján kik használhatják, milyen célra.
Ha ezzel nagyjából végeztünk, jöhet a következő lépés: vizsgáljuk meg azt, a kérdést, hogy

"Ma, a 21. században vajon helyén való dolog-e vallási jelképeket állítani közterületekre?"
Ha a múltba tekintünk pédákért, akkor a válasz látszólag egyszerű: szinte minden - történelmi múlttal bíró - városunkban akad pl. szentháromság-szobor, sőt még a településeket összekötő utak mellett is nagyon gyakran találhatunk feszületet. De éppen ez a "bizonyíték" világít rá a probléma mibenlétére is. Amikor ezek az oszlopok, keresztek keletkeztek, a társadalom ideológiai egysége vitathatatlan volt, azaz egy kereszt/szentháromság-oszlop állítása a népesség egészének elköteleződését fejezte ki valamely számukra vitathatatlan érték iránt. Lehet vitázni, hogy ez pozitív vagy negatív fejlemény, de attól még a tény tény marad: mára ez az ideológiai homogenitás eltűnt. Ily módon egy vallási jelkép éppenséggel nem a közösséget, az együvé tartozást reprezentálja, hanem a társadalmon belül egy bizonyos csoporthoz való tartozást. Azaz valami olyasmit, hogy "vannak itt keresztények IS". Csakhogy vannak zsidók, muzulmánok, Krisna-tudatúak, buddhisták IS. (És akkor az ateistákról még nem is beszéltünk.) És akkor meg is fogalmazhatjuk a következő kérdést:

"Kell-e magát egy vallási közösségnek saját szimbólumai közterekre való felállításával reklámoznia?"
Jelzem, hogy különösen igaz ez az adott város olyan pontjain, amelyeknek semmiféle - az adott vallás szempontjából releváns - spirituális töltete nincs. (Pl. indokolt lehet egy kereszt a Bazilika előtt, vagy akár a Regnum Marianum helyén, de mit keres a Nyugati [majd' azt írtam: Marx] téren?) És egyáltalán: mi a célja egy ilyen "reklámnak"? Mikor eredményes? (Megtértek számában mérik ezt, vagy miben mégis?) És mi a végső kifutása? Egymással versengő kampányok? Ha kikerültem a keresztet, lépjek el a menóra mellett, és essek hasra egy Buddha-szoborban? Nem, köszönöm. Az adott vallás üdvözítő mivoltát én nem olyan dolgokban mérném le, hogy 300 méteren belül hányszor találkozom a fő szimbólumával... Vagy lehet, hogy nem nekem szólnak ezek a jelek, aki nem vagyok annak az adott vallásnak a híve-hívője? Lehetséges, hogy csak a vallási közösség tagjainak szóló üzenetet fogalmaz meg a közterületen álló kereszt? Nos ennek egyrészt ellentmondani látszik a kereszt tövében látható felirat, amelyik "Magyarországnak" (tehát mindnyájunknak) kíván áldott karácsonyt (részletesebb elemzését lásd a 3. részben!). Másrészt alighanem teljes joggal gondolom azt, hogy egy ilyenfajta leszűkített üzenetnek nem lenne a helye közterületen. Miért OTT üzengetnek egymásnak a katolikusok, zsidók, buddhisták, krisnások? Hiszen vannak közösségeik, gyülekezeteik, sőt többnyire kegyhelyeik is. Azt a hívőt pedig elég nehezen tudom elképzelni, aki olyan beteg, hogy misére ne járjon, tévét ne nézzen, rádiót ne hallgasson (ott is hozzzá lehet jutni az egyházi áldáshoz - legalábbis annyira mindenképpen, mint egy felirat elolvasása által [és akkor még nem is beszéltünk róla, hogy a köztévét/rádiót a másvallásúak/ateisták is finanszírozzák]), de a Nyugati térre azért kiballagjon keresztnézőbe, áldásért.
De van itt más probléma is, amit vulgáris egyszerűséggel így tudnánk megfogalmazni:

"Miért kettős kereszt, mit keres itt a kettős kereszt?"
(Az "itt" természetesen nem Magyarországot, hanem a karácsonyi ünnepkört jelenti.) Akárhogy is nézzük: akár itt, akár itt, az mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy a kettőskereszt elsősorban a magyar államhoz, a magyar királyokhoz kötődik, még "apostoli" jelzője is a király jogkörére utal, legalábbis egy középkori magyarázat szerint. A karácsony univerzális ünnep-mivoltát talán nem kell külön bizonygatni, aligha van nemzetspecifikus verziója, hiszen a vallásos felfogás is a minden ember megváltójakánt megszületett Jézust ünnepli ilyenkor. Az már csak apró adalék, hogy felettébb ritka az olyan szimbólum, amely nem "arról szól", hogy MIT fejez ki, hanem arról, hogy KINEK szól. Azt pedig inkább már meg se kérdezzük, hogy az "eredeti" keresztény szimbólum sokadik verziója hogyan és miért kapcsolódik inkább, erősebben a karácsonyhoz, mint az originális jelkép....

(folyt. köv.)

Zöld reklámok

Az, hogy egy reklám hülye, sajnos nem újdonság. (Legalábbis ezen a tájon.)
Valahol az is érthető, hogy a reklám - márcsak természetéből adódóan is - a "FOGYASSZ!!!" parancsot súlykolja a nézésére kényszerített alanyba.
Az azonban, hogy egy reklám direkt és bántóan környezetvédelem-ellenes legyen, számomra új, és felháborító.
Lássunk itt három példát a közelmúlt terméséből! Bár erős a gyanúm, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Az olvadó jéghegyé...
1. Szénsavas üdítőitalokat gyártó világcég reklámozza narancsízűnek nevezett italának új kiszerelését: 2 decis, dizájnos, kis, gömb formájú műanyag valami, azaz "palack" formájában kapható. Tekintsünk most el attól, hogy nincs az a szomjas ember, akinek két deci elég egy húzásra, csak hagyatkozzunk általános iskolai tanulmányainkra a felület- és térfogatszámítás témaköréből! Ha egy 1 cm élhosszúságú kocka minden élét 1 cm-rel megnöveljük, akkor a térfogata 8-szorosára, míg a felülete 4-szeresére nő. Azaz, minél nagyobb a térfogat, fajlagosan annál kevesebb határolófelületbe zsúfolható bele, vagyis jobban megéri nagyobb "kiszerelésű" cuccokat gyártani. Nem véletlenül kerül jobb helyeken kevesebbe a nagyobb mosópor, üdítőital, konzerv stb. (Most attól a marketingszemponttól eltekintve, hogy amit a t. vevő egyszer már megvett nagyban, azzal totál mindegy, mit csinál utána, a pénz már befolyt; míg, ha kicsit vesz, legközelebb veheti a konkurrenciától is.) És tegyük hozzá: a palack "természetesen" vissza nem váltható és műanyag... Azaz: vegyél minél többet (hiszen 2 deci nem elég), és dobd el minél többször.... Bravó! Úgy látszik, sikerült megfogadni a konkurrencia szlogenjét: "dare more"... merj minél többet!
2. Vécéillatosító-reklám a következő. Ismét tekintsünk el attól az állítástól (amelyik egyébként minden hasonló termék promóciójában megjelenik), hogy az adott termék TISZTÍTJA a wc-t. (Ehhez kötelező olvasmány: http://addict.blog.hu/2007/09/10/ertelmes_elet_a_perem_alatt .) Figyeljünk inkább csak arra, hogy mit szánnak döntő érvnek, hogy miért ezt vegyük, és ne a másik márkát:
"Nem kell újratölteni, csak kicseréled és kész" --- azaz a - természetesen - műanyag kis kapszulát, ha kiürült, nem töltöd újra környezetbarát módon, hanem kicseréled egy másik, teli szintén műanyag vacakra, ezt pedig dobhatod a szemétbe. Persze, lehet, hogy ezek a csodacuccok magától elbomlanak minden környezetkárosítás nélkül, de erről nem szól a reklám...
3. Szintén elég jónevű rágógumi-cég új termékét népszerűsíti. A nagy aduász, az ultima ratio a következő: "14 rágógumi külön csomagolva". Tegyük hozzá, volt már ilyen: a pasztilla-rágók előtt a csíkban gyártottakat külön jó kis unkörnyezetbarát alufóliába csomagolták. Dehát ismerjük az újszülött és a viccek relációját...
A gond inkább az, hogy a frenetikus újdonságként, és nagy vívmányként hirdetett megoldás - szemben a tokjából kipattintható tablettarágóval - plusz csomagolóanyagot jelent. De ez legalább nem műanyag, csak papír...
Mi a közös a három hirdetésben? Mindannyiszor egy (fokozottabban) környezetszennyező megoldást próbálnak meg cool, új nagyszerű vívmányként feltűntetni, és erre alapozva magát a terméket eladni.
Ez bennük az igazi zöldség.

Mai külpolitika röviden

1. Van-e ilyen állat?
Azt mondja Putyin és Fico is (ez utóbbi nekünk kicsit érdekesebb, nyilván) hogy semmi áron nem fogják elismerni Koszovót. Az orosz elnök és a szlovák miniszterelnök persze tisztában van azzal, hogy ez itt és most a hangzatos nyilatkozatok ideje. Aztán majd később, megfelelő időpontban, mikor a dolog már nem lesz szenzációértékű, fel fogják venni a diplomáciai kapcsolatokat ők is, mert ez így működik. (Hogy messzire ne menjünk példáért, a 20-as évek végére a legtöbb európai állam elismerte a Szovjetúniót is pl.)
Mindenesetre fent nevezett két úr mentalitása most kicsit a viccbeli vidéki atyafit idézi, akit a fővárosban járván gyermekei elcipeltek az Állatkertbe, és ott eljutottak a zsiráf ketrece elé is. Ott gazduram lecövekelt, és hosszan, merően nézte a "foltos nyakorján"-t. Majd hosszas tanulmányozás után így szólt:
- Márpedig ilyen állat nincs!

2. Becsületes megtaláló kerestetik
Bevallom, nem értek sokat az internethez, a honlapokhoz meg főleg nem. (Ezt a blogot is kazánkovács-kalapáccsal meg 100-as szöggel ütöttem össze...)
Mindezt csak azért bocsájtom előre, hogy ne érje szó a ház elejét, mert nem találok valamit.
Szóval én a 2006 őszi meg a 2007-es év nemzeti ünnepein kitört forradalmak és az azokat követő reakciók kapcsán eddig úgy gondoltam, hogyha egy (fő)városban törés-zúzás, gyújtogatás, barikádok építése van, összecsapások a rohamrendőrökkel, akkor ilyen esetben az egyedüli lehetséges és kötelező reakció egy komoly, európai értékek mentén politizáló keresztény-konzervatív párttól, hogy szóvá teszi: a tüntetők ellen fellépő rendőrökön nem volt azonosító.
És most jön a probléma!
Az elmúlt hét belgrádi tüntetései, követségtámadásai nyomán tehát joggal várna el az ember egy ilyen kiállást a legnagyobb ellenzéki párttól. Akárhogy keresem is azonban a honlapjukon, sehogy sem találom a nyilatkozatot, amely pálcát tör az erőszakos és azonosítót nem viselő szerb rendőrök felett. Ismerve a nevezett párt elvi szilárdságát és következetességét, csak arról lehet szó, hogy én vagyok ügyetlen, és nem jól keresek. (Pedig egy ilyen szenzációs nyilatkozatnak nyilván valahol a főoldalon volna a helye...)
Kérem tehát mindazokat, akik nálam ügyesebbek, járatosabbak a weblapok világában, segítsenek: hol találom ezt a nyilatkozatot!?!
Fáradozásukat ezúton is köszönöm.

Rájdersz ov dö loszt hjumen rájtsz

I. Úgy tűnik, kezd valóságos divattá válni a Pekingbe-nem-menés. A múltkori Kovács Ágis bejelentés után most Játékhegy István amerikai rendező döntött úgy - igénybe véve a közönségsegítséget (vagy a telefonost?) -, hogy nem szerencsélteti a kínai fővárost, vagy legalábbis nem adja nevét rendezőként az augusztus elején esedékes olmpiai megnyitóhoz. Dicsérjük meg gyorsan a Schindler listája, a Ryan közlegény..., a Jurassic park (stb.) rendezőjét, hogy elég volt neki EGY darab figyelmeztetés, hogy észrevegye: Kínában megsértik az emberi jogokat.Illetve nem ezt vette észre a jeles dinóvadász, sem az ő telefonos segítsége nem volt ennyire éles szemű. Azt vette észre, hogy Kína támogatja azt a szudáni kormányzatot, amelyik nem lép fel elég erélyesen a darfúri mészárlás(ok) ellen, sőt nagy testvérként nem átall gazdasági kapcsolatokat ápolni az afrikaiakkal.
Nos, igen. A kínai emberi jogokról (Tienanmen tér, egyebek) mostanában nem annyira trendi valahogy beszélni, mint Darfúrról. (Arról is CSAK beszélni leginkább.) Tán épp a kínaiak imázsjavító intézkedései éreztetik hatásukat ily módon... ki tudja? Az azonban biztos, hogy annak a módja, hogy valaki jó művészből (emlékszik még valaki a Párbajra?) milliárdos producer legyen kétségtelenül az, hogy nem szabad szembe hugyo... izé úszni az árral...

II. Egyre több aggodalmaskodó hangot hallani a NOB berkein belülről, amelyek megkérdőjelezik Peking alkalmasságát az olimpia megrendezésére, vagy legalábbis nem tartják a legideálisabb helyszínnek arra. Ennek indoklására általában két érv szokott felmerülni:
— Kína súlyosan megsérti az emberi jogokat. (Lásd feljebb!)
— Peking levegője már-már egészségkárosító mértékben szmogos.
Dicsérjük meg ehelyről Őfelsége Ellenzékét, hogy ennyire problémaérzékenyen reagál a világ minden apró rezdülésére. Tegyük azonban hozzá, hogy mindezek a problémák nem újkeletűek.
Emberi jogsértés Kínában eléggé régóta van, és bizony az a csúnya füstfelhő sem tegnap úszott oda a Mennyei Béke Tere fölé. Vagyis, mindez már tudható volt akkor is (2001-ben), amikor egy szervezet többségi szavazással a kínai fővárosnak ítélte a 2008-as nyári olimpia rendezési jogát.
Természetesen a NOB minden egyes tagjának jogában áll tiltakozni ez ellen a döntés ellen, ha nem érzi elég jónak a fenti (vagy bármilyen más) szempont(ok) alapján. Pusztán el kell utazni Svájcba, Lausenne városába, el kell bandukolni a Château de Vidy 1007 szám alá, és már lehet is tüntetni az ott álló épület előtt. Ott áll ugyanis annak a szervezetnek a székháza, amelyik ezt a gyalázatos és visszatetsző döntést hozta.
Hogy honnan tudom a címet?? Hát innen.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság honlapjáról.

Mai ideg- és elmerongáló betűrejtvény

SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY
SZŐKEKAPITÁNY/2


(megfejtés: 9 és fél Bandi)

Autómatrcia-update-2.

S lőn: alig pár nap telt el, és máris itt az újabb termés!! Ha ismét tanulságot kellene megfogalmaznom, mai 3 leletem kapcsán (és most itt csak az újdonságokra gondolok, mert a már meglévő készletből is volt ismétlődés...) az jutna eszembe: nincs két olyan halmaz, amelyeknek, mégha első pillantásra nagyon messzire is esnek egymástól, ne volna közös metszete. Az alant következő 3 kis gyöngyszem lelőhelye ugyanis az Újlipótváros, amelyik köztudomásúlag, hmm, izé, na, de nehéz dolog ez a politikai korrektség.... nahát, mondjuk nem a nemzeti gerincű, mélymagyar populáció törzshelye. Persze az is lehet, hogy amint a bagzó kandúr odavizel ellene területére, úgy a felhorgadó szittya odamatricázik... No de lássuk, miből élünk.


A nemzeti színű megszüntetve megőrző, avagy heraldikai lecke külföldieknek:

Lassan már én magam is unom ismételgetni, hogy az országjelzés funkciója az volna, hogy idegen földön a járműtulaj nemzetiségét egyértelműen azonosítsa.... Csakhát ennek egyezményes jele, a "H" betű itt valahogy elkallódott, fontosabb volt a nemlétező Nagymagyarország határainak megjelenítése nyilván. Persze, azon külföldiek, akik a sok piros-fehér-zöld trikolór között a miénk mellé sikerrel társítják a magyar címert, már csaknem révbe is értek - csak a "folt" alakját fogják értetlenkedve figyelni.



Kettőt egycsapásra, avagy állatkerti jelentés:

Lehet-e valaki még nemzetibb, sőt legnemzetibb? A választ paradox módon a marxizmus klasszikusainak tanulmányozása során lelhetjük meg, méghozzá abban a tézisben, hogy "a mennyiség átcsap minőségbe". Kevésbé körmönfontan: az alábbi két matricát egyugyanazon autó bal és jobb farpofáján leltem. A tulajdonos bölcs belátása mindenképp dicsérendő: így védte ki, hogy a súlyos nemzeti sorskérdések balra vagy jobbra húzzák gépjárművét.












És ha múltkor (a szlovák rendszámú autó matricája kapcsán) töprengtem, hogy akkor itt most állampolgári-nemzeti skizofréniáról, vagy Nagymagyarország alakban szétfolyt címerről van-e szó, itt most - az első kép kapcsán - szemernyi kétségünk sem lehet: bizony, derék vezérlőfejedelmünk sávjai mellett ott a hármashalom, kettőskereszt egyeskorona is, ahogy kell. Mindegy, hogy se H, se szabványos forma, dehát a lényeg, hogy a fixa idea... akarom mondani, hogy a nagy eszme formát ölthetett.
Azonban mindez kutya, vagyis inkább (nagy)macskafüle a másik matricához képest. Az ember csak ámul-bámul.... és ha nem akar önismétlésekbe bocsájtkozni, akkor csak annyit kérdez értetlenségtől elfúló hangon: mi a fenének kell az Állatkert nagyragadozóházának macskarészlegéből datált reggeli jelentést kitenni egy autó hátuljára, ráadásul rovásírással is??
És mindezt egy árpádsávos Nagymagyarországban....
Persze az is lehet, hogy az illető egész egyszerűen csak cáfolni akarja, amit a Bangles állított egykoron.
Mára ennyi. Azoknak pedig, akik úgy érzik, kezdenek függővé válni, és semmiképpen nem bírják ki a következő folytatásig népnemzeti autómatricák bámulása nélkül, íme egy kis mentőöv.

A közvélemény kutat ás

Immár teljes bizonyossággal leszögezhetjük: veszett a világ. Ugyanis véget ért a blog történetének első közvélemény-kutatása. A "Szerinted veszett vagyok?:)" kérdésre a nagyszámú (7) válaszadó a következő megoszlásban reflektált: Igen — 2 (28%); Nem — 3 (42%); Nem tudom, még habozok — 2 (28%).
Mindebből két érdekes következtetést szűrhetünk le. Egyrészt, hogy nagyon sokat számít, hogy valamit darabban vagy százalékosan fejezünk-e ki. Mennyivel jobban fest, hogyha azt mondom: 14%-kal többen gondolták úgy, hogy nem vagyok veszett, mintha azt mondom: csak eggyel többen szavaztak erre a lehetőségre, mint a másik kettőre.
Másrészt, a magasabb matematikában jártasak esetleg észrevehették, hogy a fent jelzett %-ok összege 98-at ad ki...
Hát bizony, a megszorítások már itt is érvényesülnek...:)
Aki most lemaradt, ne szomorkodjon: lesz még szavazás, valamint szőlő és lágy kenyér.

Autómatrica-update-1.

Az ember hiú: hajlamos arra gondolni, hogy elérte a teljességet. Azonkívül kishitű is: alábecsüli embertársai leleményességét. Jómagam is azt hittem, hogy feltérképeztem azt a "gondolat"világot, amely a címer-árpádsáv-Nagy-Magyarország-nemzeti színek-H betű univerzumban mozog, ezek tetszőleges kombinációját előállítva. (A magyar egy kombi-náció, azaz kibővített rakterű autókat használó nemzet... bocsánat.) Hát, töredelmesen be kell ismerjem: tévedtem. Íme az ápdét - és úgy sejtem: nem is az utolsó...

Mai két versenyzőnk a köz- és nemzetközi jogilag tulajdonképpen 1526 óta nem létező állam határait és a H-t kombinálja nemzeti színekkel és a Nemzeti színekkel. Miután már nagyjából mindent elmondtam a H jelzés és eme történelmi országsziluett kombinációjáról, illetve össze nem kombinálhatságáról, csak egy-egy mondatot mindegyikhez.

Nemzeti színű Nagymagyar még nagyobb H-val (a mögöttes tartalom egyértelmű: ennél csak kicsivel is kisebb országba már nem férne bele a H):

Árpádsávos, H-betűs... van-e további fokozat a skizofréniában?? (Ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy a heraldikai pontosságnak nagymértékben áldozva van: a pótszínként használt fehér helyett itt az eredeti, korrekt ezüst áll, amely egyébként szépen harmonizál az autó [Daewoo - gondolom, a hun-koreai rokonság jegyében] színével is.)

Nagy- Magyarország nem mennyország, hanem matrica

Bevezető — Mai témánk, az ún. országjelzés (az a kis matrica, az autók farán) bizonyos értelemben határterület, mert a "KRESZ" becenéven ismert rendelkezés meglehetősen szűkszavúan, egy mondatban nyilatkozik róla, eképpen: "A külföldre távozó magyar rendszámú gépjárművet - a „H” betűt feltüntető - államjelzéssel kell ellátni." Ez a kötelezettség tulajdonképpen egy nemzetközi szerződésen, az ún. bécsi közúti közlekedési egyezményen (1968) alapszik, amelyet az EU-jog is továbbvisz (itt a 2. pont). Annak ellenére, hogy csak egy mondatról van szó, kis leleményességgel ebből is kihüvelyezhető, hogy mi a nevezett matrica rendeltetése és célja: az ún. "üzembentartó" állampolgárságát van hivatva azonosítani. (És mint ilyennek, akár komoly anyagi vonzatai is lehetnek: a külföldi autós biztosítás ilyen megkülönböztető jelzés nélkül például nem érvényes.) Nos, mindezek alapján a matrcia funkciója az egyértelmű tájékoztatás, informálás bizonyos előre meghatározott jellemzők szerint. Ennek alapján nyilván minden olyan képi vagy szöveges jel(zés), amely nem ezt a funkciót tölti be nemcsak fölösleges, hanem mint ilyen alighanem tilos is, hiszen egy olyan autó, amelynek a hátsóján mondjuk egymás mellett vírit a portugál (P), a spanyol (E), a norvég (N), az olasz (I) és a svéd (S) felségjel, természetesen nem egyértelmű. És persze azt is bízvást kijelenthetjük, hogy egy ilyen kis matricának az sem rendeltetése, hogy az ember vágyait, nemi identitását stb. kifejezze. Szigorúan nézve ugyanazen okokból nerősen ellenjavallott a biztosítós, olajtársaságos és egyénb céges matrica is (és igen: a szabadmadaras is.) Hiszen egyik sem hordoz releváns infomrációt az autótulajdonos nemzetiségét illetően. Természetesen az autó bizonyos értelmeben magánterület, mindenki olyan matrciát rakhat ki (bizonyos szabályozott keretek közt), amilyent nem szégyell: legyen az "Éljen vitéz Nagybányai Horthy Miklós, az országgyarapító!" vagy akár "Üdvözöljük a SzKP XXV. kongresszusát!" feliratú is. De ezek nem felelnek meg országjelzés helyett. Ezt még akkor is illik tudomásul venni, ha az ember történetesen (ex)miniszterelnök is.
Ahogy az az előző linkből már sejthető a mai poszt témája az az érdekes csoport, amelynek tagjai
az "ország" fogalmát automatikusan a vágyaikban-hamis történelmi tudatukban élő (Nagy-Magyar)országgal tévesztik össze, és ráadásul mindezt fennen hirdetik is magukról. (Szívem szerint mindenkinek kötelzővé tenném e tárgyban Tóta W. klasszikusát.)
És akkor végjunk is bele, kezdődjék a kategorizálás!

A tradicionális — A hagyományos országjelző matricát látjuk itt, apró hibával. A Magyarországot jelző "H" stimmel, sőt ez még idegen nyelven megerősítést is nyer, a nemzeti színek is jelen vannak, de ugyanakkor ehhez egy olyan ország körvonala járul, amely ma köz- és nemzetközi jogilag (azaz, a tények és nem a vágyálmok szintjén) nem létezik. Magyarul és egyszerűen: egy létező országjelhez egy nem létező ország körvonala társul, azaz fals információról (ha szigorú vagyok: hatóság félrevezetéséről) van szó. Figyelmesebbek és jobb szeműek észrevehetik a tudati (vissza)fejlődés nyomait is: a nagymagyar déli és nyugati határok mentén még szépen látszanak az eredeti (szabályos/szabványos) ovális matrica nyomai. (Elnézést a gyenge minőségért, a képek mobiltelefonnal készültek!)

A némileg tudathasadásos-1. — tulajdonképpen az előző matrica alig módosított változatát látjuk itt, annak minden fentebb vázolt szépségével, tetézve még egy érdekességgel: a Bevezetőben vázoltak szerint az országjelzés funkciója, hogy külföldön információt nyújtson a gépjármű tulajdonosának nemzetiségéről / állampolgárságáról. Ily módon bátran kijelenthetjük, hogy ez a matrica a "Magyarország" felirattal tökéletesen betölti azt a feladatát, hogy a nagyszámú magyarul tudó külföldit tájékoztassa a gépjármű tulajdonosának állampolgárságáról. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy bizonyos, a matrica használója (és persze [remélhetőleg nem kínai:)] gyártója/forgalmazója) által figyelmen kívül hagyott történelmi tények miatt ma, 2008-ban NEM EZ Magyarország... többit lásd eggyel feljebb! Pedig arra, hogy valaki igenis kifejezheti autóra rakott matricával meggyőződését, hitét, arra szép példát mutat a képen szintén látható Medugorje-ragacs, ami nem akar országjelzésnek látszani, hanem az, ami: matrcia.

A címeres-tradicionális — a tradicionális verzió köszön itt vissza némileg módosítva: a "Hungary" felirat helyén a magyar címer áll. És hát ugyanazt elmondhatjuk itt is: EZ a címer jelen pillanatban NEM EHHEZ az országhoz tartozik. Persze egy 19. századi autón helyén volna a dolog.






A historizáló — az imént vázolt problémás helyzetet igyekszik megoldani következő versenyzőnk. Ha lúd, legyen kövér alapon végigviszi a logikát: múltbeli országhoz múltbeli címer dukál. Egy múltbeli rendőr bizonyára akceptálná is az ötletességet. Itt most csak a matrica közepét mutató képet teszem be, az egész elég fakó, halvány, bár ha meggondoljuk, 1918 óta nem csoda, hogy kifakult.





A némileg (nagyon) tudathasadásos-2., avagy a tökös legény/leány — És hát a fejlődés nem áll meg... Lehet töprengeni, hogy ennek az "országjelzésnek" a tulaja egyszerűen csak a H-ba applikált címer színvilágát óhajtotta megismételni a nagymagyar határok körvonalán belül, vagy esetleg annak óhajtott szimbolikus kifejezést adni, hogy ő csak félig magyar állampolgár, és legalább ugyanannyira szimpatizál a nemzeti-árpádsávos törekvésekkel is. Vagy a nemzeti erők megszállták a Dunántúlt? Ki tudja?
Mindenesetre, ha megszemléljük a tágabb kivágású képet, őszinte tisztelettel kell adózzunk az autótulajdonos karakán bátorságának: ugyanis ez a matrica mint látjuk, egy szlovák (!) rendszámú autón díszeleg. Aminek láttán két eset feltételezhető: 1/ a tulaj Szlovákiában élő magyar nemzetiségű szlovák állampolgár; 2/olyan magyar állampolgár, aki a kisebb járulékos és üzembentartási költségek miatt szlovák rendszámú autót használ. Az 1/ esetben azért illeti megsüvegelés, mert kisebbségi magyarként nemcsak felvállalja nemzetiségi hovatartozását, hanem ezt egyenesen Nagymagyarország-matricával tüntetve teszi meg, ami azért, mint tudjuk a puca erős vértelítettségére utal manapság azon a tájon. A 2/ esetben viszont azért illeti megsüvegelés, mert hírlik, hogy az illetékes hatóságok (vulgo: az állam) már erősen keresik a támadási felületet az ilyen "ügyeskedők" ellen. Ennek ellenére kiplakátolni, hogy itt erről van szó, - mint a közismert lókupeces vicc mondja - vagy bátorság vagy vakság. Ja, és még valami: amennyiben ez, a 2/ eset áll fenn (ami azért, valljuk meg, valószínűbb), az opportunizmus (ejtsd: ügyesség) szép példájával is szembesülhetünk: az autótulajdonos fennen hirdeti, hogy ő - a teljes mai Szlovákiát is magában foglaló - Nagy-Magyarország híve, de mindemellett nem sérti a büszkeségét, hogy szlovák rendszámú autóval járjon, sőt az sem, hogy Szlovákia létét kihasználva személyes hasznot húzzon a magyar állam rovására. A nemzeti öntudat és a gerincesség szép példája...

A megszüntetve megőrző-1.: eurokonform-light — és ha egy üzlet egyszer beindul! Lehet, hogy hihetetlen, de még mindig van tovább! Igen, el lehet jutni odáig, hogy úgy teszünk ki országjelzést autónkra, hogy az semmiben nem felel meg a fentebb vázolt alapkövetelményeknek, bár a matrcia használója önmaga előtt kétségtelenül az okos lány szerepében tetszeleghet: tett is ki országjelzést meg nem is (=deklarálta saját politikai nézeteit). Csakhát vannak problémák. Bár rühellem magam ismételni, de azért leszögezném: ilyen ország ilyen nemzeti színekkel ma nem létezik, következésképp országjelzés sem tartozhat hozzá. Pedig azért figyelmesebbek érzékelhetik, hogy van itt erre irányuló törekvés. Azoknak, akik nem az anyatejjel együtt szívták magukba a rovásírás ismeretét, elárulom: az az emeletes X ott középen egy H-nak felel meg az ősi szíriuszi ábécében. Azaz, az abszolút nemzeti, árpádsávos-rovásírásos Nagymagyarország közepén Magyarország nemzetközi (angol) nevének rövidítése szerepel:)
Ja, és akinek ismerős volna a jel középen: igen, nem tévedés - valóban ez szerepel a Nemzeti Őrsereg karszalagján is...

A megszüntetve megőrző-2.: a totális — elérkeztünk csodás utazásunk végéhez. Olyan országjelzést láthatunk itt, amely se nem ovális, se nem létező ország körvonalát nem hordozza, se a nemzetközileg elfogadott országjelző betű nem szerepel benne. Egy külföldi bízvást csak annyit kérdezne, ha ezt meglátná, hogy miért szerepelnek olyan sokszor a monacói/indonéz zászló színei abban a pacában.

Zárszó — Viszonylag rövid idő (kb. egy hét) alatt és kis földrajzi terület (V. kerület belsejének, és a Nagykörút a Wesselényi utcától a Nyugatiig terjedő szakaszának) bejárása árán sikerült összerántani a fenti gyűjteményt. Azok a honfitársaink, akik saját maguk szerint nem ennek az államnak a honpolgárai, itt élnek közöttünk. Azoknak a szegény beteg embereknek a kezelésére, akik rendszeresen összekeverik a tényvalóságot saját álmaikkal, vágyképeikkel, és ezt még fennen is hirdetik, jobb időkben és helyeken külön intézeteket szoktak fenntartani. Nálunk meg épp bezárták... de ez már egy másik téma.

Wass Albert és a kokárda

Érdekes, de még inkább tanulságos eszmecserébe bonyolódtam az egyik (na, vajon melyik?:)) magyar közösségi portál egyik olyan fórumán, amely érdekes módon se nem kulturális, se nem politikai tematikájú nem volt, hanem a (kis)gyermekneveléssel foglalkozó. A felvetődött kérdés az volt, hogy vajon mi a követendő eljárás, akkor amikor egy "állami" bölcsőde faliújságjára a karácsony közeledtével - egy alig félreérthető aktuálpolitikai kísérősorocska kíséretében - kikerül egy Wass Albert-vers. Jómagam azt az álláspontot képviseltem, hogy egy állami intézmény értelem- és szükségszerűen világnézetileg semleges kell, hogy legyen, így a fentebbi eljárás nem túl szerencsés egy ilyen esetben. (A töprengés másik fontos pontja az volt, hogy ha ez így megtörténik,akkor mi a teendő. De ez persze a gyakorlati kérdés, mi meg most elvi síkon próbáljuk megközelíteni a dolgot. Bizonyos értelemben az is mellékszál, hogy vajon hogy lehet politizálni bölcsisekkel, hiszen nyilvánvaló, hogy az olvasásban nem túl jártasak lévén, az "üzenet" elsősorban az őket hozó-vivő szülőknek szólt.)

Az igazán jó kérdés azonban az, hogy miért vetődik fel egy bizonyos irodalmár megítélése kapcsán a politika szempontként. Ha még pontosabbak akarunk lenni, akkor a kérdést úgy kell átformálnunk, hogy "miért elsődleges (vagy akár: kizárólagos) szempont egy alkotó megítélésekor az, hogy milyen politikai nézeteket vall(ott)?". Hiszen számtalan költőt-írót tudunk felsorolni akár a magyar, akár a világirodalomból, akik markáns politikai nézetekkel bírtak, és ennek hangot is adtak. Csakhogy van itt egy kis bökkenő: Petőfit, József Attilát vagy éppen Vörösmartyt a nagyon magas színvonalú irodalmi alkotásban kifejtett politikai nézetei miatt tarjuk számon, (így ebben a sorrendben!) szemben a rengeteg, nagyon vehemensen politizáló, de rendkívül egyenetlen színvonalon alkotó pályatárssal szemben. És itt egyedül és csakis az esztétikai megítélés az, ami számba jöhet. Hiszen furcsa is volna valami olyasmiből kiindulni, hogy valakinek az irodalmi hierarchiában elfoglalt helyét az illető politikai nézetei határozzák meg. Sőt: mégcsak az sem döntő, hogy milyen témákat dolgoz fel valaki. Hiszen könnyű belátni, hogy önmagában csak a téma nem determinálja az irodalmi mű színvonalát. Magyarán és egyszerűbben: nincs olyan téma, amely szükségszerűen azt hozza magával, hogy a róla szóló alkotás magas színvonalú lesz (,hiszen akkor mindenki únásig ezt a témát nyúzná, és csak ilyen témájú alkotásokért osztanának Nobel-díjat). Fordítva már jobban elképzelhető: egész biztos, hogy van olyan téma, amelyről csak rossz mű írható. Az ilyen témákat ezért az okosabb alkotók elkerülik. :) És - nagyobb kitérő után - most érkeztünk el Wass Alberthez. Nem szégyellendő, de aligha vitatható, hogy elismertségét, vagy ha úgy tetszik reneszánszát (szinte) kizárólag annak köszönheti, amiről ír, nem pedig annak, ahogyan. Azt, hogy ez nem esztétikai megítélés (,ami pedig egy művészi életműnél azért mégiscsak khm... elvárható volna) fentebb már láttuk.

Wass Albert azonban bekerült a mai magyar közélet jelenségeinek egy olyan körébe (jobb híján nevezhetjük akár Pantheonnak is), amely az élőlényektől kezdve a tárgyakon át egészen a fogalmakig, jelenségekig terjed, vagy jelen esetben konkrétan az irodalmi életműig. Ide tartozik - a fenti sorrendet követve - Orbán Viktortól az árpádsávos zászlón vagy korábban a kokárdán át sok minden, egészen a Magyar Gárdáig, Trianonig vagy akár a "szociális" népszavazás"-ig. Ezen Pantheon minden objektuma — valamiféle ösztönös vagy nagyon is jól átrágott meggondolás alapján, melynek mélyén az ideológiai fensőbbség párhuzamosan meglévő tudata és görcsös akarása rejtőzik — valamiféle sajátos védőernyő alá kerül. Érinthetetlenné válnak, azaz kikerülnek a rájuk jellemző szempontok alól, már legalábbis a tárgyilagos megítélés felől nézvést.

Azaz a politikus többé nem politikai/politikusi teljesítménye alapján ítéltetik meg, a mozgalom nem valós, nagyon is látszó céljai alapján, hanem valamiféle fordított folyamat zajlik le: az objektivitás kimarad, helyébe az "aha, ez a Pantheonhoz tartozó dolog" érzete lép, és ez szükségszerűen csakis pozitív, sőt überpozitív vélekedést tesz nem is lehetővé, hanem egyszerűen szükségszerűvé.

Még érdekesebb azonban az, ahogy Pantheonhoz tartozó dolgokhoz a "pogányoknak" viszonyulniuk kellene. A Pantheon csak a hívő számára létezik, ezért csak ő bír tudással arról, hogy mi az, ami oda tartozik. De az oda tartozók az ő szemében védettség alatt állnak, tehát a hitét objektív véleményként (méghozzá szükségszerűen pozitív objektív véleményként) interpretálja.

"Mi bajod a kokárdával? Te talán nem vagy magyar?" "Miért ellenzed a Magyar Gárdát, hiszen le van írva az alapító okiratukban, hogy semmi rosszat nem akarnak?" "Miért nem szereted Wass Albertet, olvastál tőle valamit egyáltalán"?

Azaz, kicsit hétköznapibban: a hamis tudat valamit - természetesen olyasmit, amiben saját igazát véli tükröződni - körbenyálaz, megjelöl; majd miután messzemenően szubjektív ítéletének tárgyává tette, számon kéri a külvilágtól, hogy miért nem azonosul ezzel a véleménnyel, mint messzemenőkig objektívvel.

Így és ezért nem lehetett a bevezetésként vázolt eszmecserében szót ejteni arról, hogy valójában mennyire jó vagy nem jó író Wass Albert, és mit jelent, ha politikai mezőbe kerül egy bölcsődében.

És ezért nem esett szó a világnézetileg semleges oktatásról sem.

...magasan szarnyaljatok...

Azt mondja a Fradi edzője, aki - úgy rémlik, - korábban Csank János néven még normális ember volt, hogy "a klub nem tehet arról, hogy vannak szélsőséges szurkolói". És azt is mondta, hogy "a nagy csapatok szurkolói között itthon és külföldön is vannak szélsőségesek" (mellesleg: innen már tényleg csak egy apró tyúklépés az a szépséges szillogizmus, hogy: "A Fradi nagycsapat, HISZEN vannak szélsőséges szurkolói).
Szép. És szépen összecseng azzal, amit netszerte lehet olvasni. (Pl. itt vagy éppen itt. Mert hát a bíró a szlovákok durvaságai miatt fújta le a meccset [bár nem teljesen világos, hogy a tudósítások szerint a Fradi kárára elfogult bíró miért tett volna ilyet]).
Még szerencse, hogy durva szlovák játékosok mindenütt vannak. Nyilván ott voltak az Üllői úton, és miattuk lett lerúgva Szentes Lázár veséje, amikor a Debrecen mert bajnoki címet nyerni a Fradi ellenében (neeem, nem a Debrecen volt akkoriban NB II-es!:)), és hát nyilván a szlovákok durváskodtak Baktalórántházán is nemrég (ezt már tényleg az NB II-ben...). Meg persze nyilván a tótok durvasága miatt buktattak vagy épp tartottak meg edzőt a "köménymag" törzsgárdistái. Továbbiakhoz bátorsággal javaslom, hogy bárki üsse be egy keresőbe a "Fradi" és a "botrány" szavakat (én 10.900 találatig jutottam...). Továbbá az is nagyon jó, hogy a gaz tótok durvasága olyan maradandó sokkot okozott a szegény galamblelkű zöld-fehér drukkereknek, hogy ezt mindenképpen muszáj volt levezetni egy jó kis petárdázással az újpesti jégcsarnokban. (Az meg direkt milyen már, hogy nem csináltak semmit, ezért nem büntethetőek.... a petárda csak szilveszterkor van tiltva???)
Dehát nem is ez a lényeg, hanem a fent nevezett nyilatkozat. Amelynek - ismerjük el - tényleg van valóságtartalma. Szélsőségesek (vulgo: baromállatok) valóban mindenütt akadnak. De a "nem lehet mit tenni"-mentalitás annyira nemtörődöm és tipikusan szűklátókörűen magyar, hogy az már irritáló. Ez vezet oda, hogy az ún. ferencvárosi szurkolók csoportja (a jobbérzésűek lekopván, vezettetve a nem-közösködés vágyától) lassan, de biztosan azonossá válik ezzel a szélsőséges csőcselékkel. Amely, szemernyi kétségünk se legyen: másra sem jó, mint hogy lejárassa az országot, benne "szeretett" egyesületét, és most plusz bónuszként nehéz helyzetbe hozza a szlovákiai magyarokat.
És tessék csak felidézni egy brüsszeli stadiont! Úgy látszik, az 1985 óta eltelt majd' negyedszázad még mindig nem volt elég, hogy itthon feltűnjön: az angolok a Heysel-tragédia után még csak véletlenül sem azt gondolták, amit Csank. Vagy, ha azt is gondolták, nem azt mondták, (de végképp nem abban a szellemben cselekedtek).
És pláne nem azt mondta az UEFA. Nem John Bullt, Johnny Walkert vagy GI Joe-t, de mégcsak nem is a Liverpoolt büntették, meszelték el, hanem az összes angol klubcsapatot. És lám, kiderült: lehet mit csinálni! Ma már Anglia közmondásosan a legbiztonságosabb, (sőt: családbarátabb!) hely futballmérkőzésileg. A receptet nem részeltezném itt, mert egyszerűen másolható. Mindössze annyi: a klubok mertek azokra alapozni, akik tényleg a sport és az egyesület kedvéért jártak (volna) meccsre, és nem féltek elveszteni, sőt kitiltani az 50-100 hőbörgőt. Mert sosem ők a többség.
Még ha egy őszülő, megromlott látású edző számára pillanatnyilag úgy is tűnhet.