Régi dicsőségünk...

Sokszor - többek között e virtuális hasábokon is - sok szó esett arról, hogy szegény, sorscsapásoktól sújtott kis országunk egyre több területen kerül a rendszert váltó országok és az EU egészének viszonylatában "szégyenpadba", azaz mutat fel vészes és behozhatatlannak tűnő hátrányt.
Egész eddig úgy tűnt, hogy egy területen biztos és behozhatatlan az előnyünk: nacionalizmusból, nacionalistáink színvonalát tekintve messze a mezőny előtt járunk — hittük.
Most azonban kiderült, hogy az a túlzott elbizakodottság, amellyel eddig képzelt babérjainkon ültünk, korántsem volt indokolt, és ha nem vigyázunk, hamarosan ezen a területen is a szégyenpad várhat ránk. Eme szégyenteljes lemaradásra a Steaua-Újpest és az Újpest-Steaua EL-mérkőzések kapcsán derült fény. Egy románokkal szembeni "rangadó" a régi szép időkben egy valódi virtigli magyar nacionalistának nem okozhatott problémát, simán, álmából abszolválta bármelyik kezdő, nemzeti színekre mázolt tapló.
Így virradt fel az Európa Liga oda- és visszavágója. A bukaresti mérkőzés igazi élvonalbeli tahóságot hozott, amely még a valaha oly fényesen tündöklő magyar nacionalizmusnak is becsületére vált volna. Bár kétségtelen, hogy az Európa élvonalába törekvő román kollegák hozott anyagból dolgoztak, de megvolt bennük az invenció, a kitartás (tessék megszámolni hány táblát kívánt a felírat betűnkénti felpingálása, és micsoda szervezőmunkát a megfelelő sorrendben való felmutatás)! És a legfontosabb: igazi européer nacionalista módjára, udvariasan, saját nyelvén gyalázták az ellenséget!!!
Ezt kellett volna überelnünk, vagy legalábbis egalizálnunk a visszavágón ahhoz, hogy a régi magyar nacionalista nimbusz ne kopjon meg. Sajnos azonban nem sikerült. Az első mérkőzés sarokpontjának bizonyuló - imént méltatott - bukaresti felirat egészen döbbenetes reakciót váltott ki legifjabb magyar nacionalistageneráció "jeles" tagjaiból: ahelyett, hogy hatványozott formában visszaugattak volna, és még valami sokkal ocsmányabbat írtak volna a románság képviselőiről - ahogy azt minden alapfokú nacionalista-képző tankönyvben leírják az első leckék közt - nekiálltak vitatkozni az első meccsen kifeszített felirattal. (Vajmi kevés vigaszt jelenthet, hogy ezt legalább érvelés nélkül, pusztán állítások megfogalmazásával tették, ez már nem sokat mentett a helyzeten.) És sajnos azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ez az önmagában is hajmeresztő kísérlet ráadásul még a modern európai kívánalmaknak sem felelt meg. Ahogy a román nacionalisták példát mutattak, és a magyarokat gyalázó feliratot nem restellték magyarul kitenni, hogy ezzel is nagyobbat üssenek ugyanúgy a mi fiainknak is kutya kötelességük lett volna akár egy okleveles tolmács, akár valamely webes fordítóprogram segítségével lerománítani mondandójukat. Sajnos azonban úgy tűnik, a veretes hagyományok után sóhajtozó magyar futball után a régi dicsőség után nosztalgikusan áhítozó magyar nézőtéri taplóságot is utoléri sorsa: belterjes, köldöknéző, önnön sémáit ismételgető partikuláris képződménnyé válik, amely egy idő után már alapvetően képtelen lesz a megújulásra, mégha mutatkozna is már rá igény. Erre utal a Megyeri úti mérkőzés néhány egyéb fejleménye is: hogy honi nacionalistáink az idejétmúlt "király" terminológiával fejezték ki a magyarság viszonyát a román néphez; hogy a román=cigány képletet rettenetes nagy becsületsértésként próbálták meg elsütni, abból a téveszméből kiindulva, hogy a rasszista cigánygyűlölet nemcsak a Kárpát-medence terméke, hanem világszerte trendi irányzat; és végül, hogy az ellen iránti gyűlöletüket különféle tárgyak a szembenálló csoport felé való hajigálásával vélték levezethetőnek. Pedig legyünk őszinték: erre egy csapat jobban kondicionált csimpánz is képes volna, feltéve persze, ha a törzsfejlődés során már jónéhány évmillióval ezelőtt nem hagyták volna el ezt a szintet.
Ígyhát tényleg nem marad más hátra, minthogy letargikusan egyetértsünk az index sportrovatának cikkével, és rögzítsük: nemcsak labdarúgóink, hanem huligánjaink is kiestek az Európa Ligából.

Szkítia bölcsei avagy tudnivalók a világzsidó-összeesküvésről

Ha az ember, hozzám hasonlóan óhatatlan és olthatatlan vonzalmat érez aziránt, hogy a Nemzet részévé, tradicionális konzervatív értékrendet valló, hasznos polgárrá váljon, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik, hogy az ideológia alappilléreivel is megismerkedjék. Ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy ezek közül a pillérek közül a legpatinásabb, és mindmáig a legszilárdabb a zsidóság nemzetközi aknamunkájának megismerésén, feltérképezésén és annak preventív jellegű propagandisztikus ismertetésén (rövidebben: az antiszemitizmuson) nyugszik.
Ha a fent taglalt magasztos céloktól áthatott (hon)polgár kellő figyelemmel és kitartással (hehehe, érted, ugye? "Kitartás!"-sal, ez marha jó, nem?:))) tanulmányozza a szakirodalmat (,amelynek bősége-változatossága kissé visszarettentő lehet, de az vigasztaljon mindenkit, hogy ez csak a kiadványok darabszámára áll, tartalmukra aligha), akkor nagyjából a következő alaptézisek rajzolódnak ki lelki szemei előtt.
I. A zsidók és a történelem
A zsidóság figyelemre méltóan régen (náluk régebben nyilván csak a Szíriuszról elszármazott magyarság [hát innen az izraeliták nagy irigysége!!]) és jobb ügyhöz méltó buzgalommal vesz részt a történelemben. Érdekes, de sokatmondó tény, hogy – az ősközösséget kivéve – minden eddigi társadalmi-gazdasági berendezkedést ők találtak ki és vezettek be. Nézzük sorjában, hogy miért, mi célból!
— A magántulajdonon alapuló ókori, rabszolgatartó társadalmat azért, hogy a magántulajdon által kizsákmányolják a többi, keresztény népeket. A zsidók (a továbbiakban: zs-k) félelmetes elvetemültségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ebben még az sem gátolta meg őket, hogy a kereszténység még nem is létezett.
— A feudalizmussal azért váltották ezt fel, hogy az időközben szintén általuk (lásd lejjebb) bevezetett pénz segítségével markukba kaparinthassák Európa gazdasági életét, valamint azért, hogy az inkvizíció által végrehajtott zs-égetések, illetve a lakosság jogos haragjából származó pogromok révén lélektanilag előkészítsék a holocaustot.
— A kapitalizmus által a pénz uralmának még teljesebb térnyerését, a globális piac létrejöttét, és ezzel a zs-ság teljes világuralmának előkészítését igyekeztek elérni. A zs-k körmönfontsága oly nagymértékű, hogy a kapitalizmust eleve úgy találták ki, hogy az vissza-visszatérő válságok sorozatából álljon, melyeknek során a kisbefektetők, a tisztességes kereskedők, vállalkozók elvesztik megtakarított pénzecskéjüket. Ily módon ezen fejlettebb szinten nemcsak az uralkodóházak, hanem az egyes országok és végső szinten az egész világgazdaság a zs-k kezébe került. A zs-k a hanyatló kapitalizmusba ravaszul belekódoltak két világháborút, ahol az elsőben győzelemre juttatták a később nagy szövetségesüknek bizonyuló USÁ-t, míg a másodikban megszervezték a holokausztnak nevezett misztifikációt, amely egyrészt meg sem történt, másrészt az áldozatok számával részvétet váltott ki, és örökös jogalapot teremtett az antiszemitizmussal való riogatásra. Arról nem is beszélve, hogy a zs-k arab területek elrablásával országot is gründoltak maguknak.
—A zs-k véghetetlen bírvágyának újabb stációját jelentette, amikor a gazdasági uralommal immár be nem érvén, a politikai hatalom közvetlenül mocskos kezeik közé ragadása céljából kiötlötték, és megvalósították a szocializmust/kommunizmust. Az hogy ez az átkos rendszer mennyire a zs-k csinálmánya, jól mutatja, hogy összes kiötlője és kezdeti ideológusa zs volt, (kivéve Engelst, Lenint, Sztálint, Trockijt). Pl. Marx és öööö... Marx is.
—Alapvető zs sajátosság, hogy amikor már a hétköznapi, józan keresztény logika szerint a legördögibb gonoszság sem fokozható tovább, ők akkor még mindig képesek tovább menni, és rátenni még egy(-két) lapáttal. Ezt látható abból is, hogy amikor a politikai hatalom megszerzését már abszolválták, akkor a félelmetes rafináltsággal mintegy kontrollként meghagyott kapitalizmus nagyobb jövedelmezőségét látván nem átallották megdönteni világszerte a szocializmust (azaz végső soron saját hatalmukat!!!). Itt tart most a világtörténelem menete.
II. A zs-k és kulturális-tudományos élet
A zs-ság nagyon hamar rájött arra az egyszerű igazságra, hogy ha leplezni akarja (lentebb részletezendő) sötét üzelmeit, akkor arra a legjobb módszer, ha megpróbálja önmagát minél kedvezőbb színben beállítani. Azt is hamar kipuhatolták, hogy ezt annál is könnyebben el tudják érni, mivel a keresztény népek (és köztük különösen a magyarság!!) eredendően nyíltak és naivak lévén, az ő természetükkel semmiféle alakoskodás-színlelés nem fér össze, és ezt természetesen másokról sem felételezik. Így aztán a zs-k semmiféle akadályba nem ütközvén gátlástalanul terjeszthetik magukról, hogy ők úgynevezett "kultúrnép" volnának, amely mind a tudományos élet területén, mind a kultúrában kimagasló eredményeket produkált, illetve tudósokat, művészeket adott a világnak. Azonban még ezt a különben teljesen alaptalan híresztelést is jellegzetesen zs-s rafináltsággal fejelik meg. Miután a túl sok zs-hangzású név nagyon feltűnő volna a szellemi élet minden részterületén, ezért szándékosan (saját fajtájukat megtagadva!!) eldobva a zs neveket európai-keresztény nevek mögé bújva fejtették ki adott irányú tevékenységüket. Amely tevékenység természetesen teljességgel értéktelen és értelmetlen volt, illetve ha volt bármilyen hatása is, az elsősorban káros, destruktív jellegű volt, amley egyedül csak arra volt jó, hogy rombolja az európai-keresztény tudatot, vagy éppenséggel fizikai romlába döntse kontinensünk és szeretett hazánk lakosságát.
III. A zs-k és a gazdasági élet
Elöljáróban le kell szögezzük, hogy a "gazdaság" fogalma, mint olyan, eleve elvetemült zs machináció eredménye. Gazdaság valójában nem létezik, illetve ha mégis, akkor nem azt jelenti, amit manapság szokás érteni alatta. A "gazdaság" szó eredeti értelme valami olyasmi volt, hogy "olyan tevékenység, amelynek során az áru eredeti előállítója úgy igyekszik megszabadulni termékétől, hogy ezen folyamat során mindenképpen veszteség érje, amelyért azonban bőségesen kárpótolja őt az embertársainak szerzett öröm, illetve annak tudata, hogy segíthetett rajtuk". A zs-k aknamunkájának köszönhetően azonban mindez lassan feledésbe merült. Az évszázadokon, sőt évezredeken átívelő folyamat első lépéseként a zs-k feltalálták a pénzt, mint leendő aljas manipulációik alapeszközét. Persze eme szégyenteljes, az emberiséget (jó hosszan tartó) végromlásba taszító cselekedetük nyomait - igazi zs-módra - igyekeztek eltüntetni, másokra áthárítani a felelősséget. Így bukkannak fel lépten-nyomon olyan mítoszok, mint hogy a pénz lydiai vagy esetleg frígiai találmány volna, neadjisten "főniciai" (,amely terminológia tulajdonképpen a "zs" fedőelnevezése). Innen aztán már egyenes út vezetett tovább a pokolba: a pénz mellé démoni gonoszsággal feltalálták a pénzforgalmat, majd annak sátáni műhelyét, a bankot. Mindezek a manipulációk azt szolgálták — és sajnos!!! eredményesen —, hogy az áldozatul kijelölt naiv és tisztességes európai, keresztény népekkel elhitessék: igenis szükségük van a pénzre, az egyszerűbbé, és kényelmesebbé teszi életüket, ha nem kell mindenkinek a fenyőgerendától kezdve az üszőborjún át a házi sütésű kürtőskalácsig bezárólag minden lehetséges cserealapot képező árucikket magával cipelnie állandóan. Azonban jól tesszük, ha szem előtt tartjuk azt is, hogy a pénz mint olyan, bár a felszínen kétségtelenül a zs-k törekvéseinek egyik végcéljának látszik, valójában azonban egy háttérben meghúzódó még sötétebb ármány egyik eszköze, mégha fontos eszköze is.
IV. A világzs-összeesküvés maga
Azok számára, akik az eddigieket elmélyült figyelemmel (és nyilván a leírtak felett való borzasztó elszörnyedéssel) olvasták, már nyilvánvalóvá válhatott a zs-ság elvetemültsége. És természetesen az is, hogy a zs-ság gazdasági hatalmára és a fentebbi félrevezető manőverekre támaszkodva világuralomra tör. És hogy mi célból vajon? Hát azért, hogy gazdasági hatalomra tegyen szert... illetve... hogy... na izé, szóval mert azért, hogy világuralmuk legyen, amellyel pénzhez juthatnak, amelynek segítségével megszerezhetik a világ feletti uralmat.
Különleges helyet foglal el ebben a döbbenetes ármányban Szeretett Hazánk, Mária Országa. Többféle álláspont is létezik arról, hogy miért és hogyan tölt be eme sokat szenvedett kis haza központi szerepet a zs-ság ördögi internacionális konspirációjában. Egyrészt a zs-k itt alakították ki egyik európai bázisukat (lásd pl. "Judapest"), ahhoz, hogy aztán egész Európát uralmuk alá hajthassák. Másrészt az is kétségkívül tényvalóság, hogy az aljas és felettébb sötét zs ármány egész Európát, sőt az egész világot uralma alá hajtotta már, kivéve Magyarországot. Mindazok a kérdések, amelyek ezzel kapcsolatosan felmerülhetnének, természetesen a zs propaganda által sugalmazott, szokásos, cinikus nyakatekert zs okoskodás termékei.
Azaz pl. hogy ha a zs-k valóban birtokolják a glóbuszt, mi szükségük van még a Magyarország jelenlegi határai által bezárt 93ezer négyzetkilométerre?;
vagy
pl. ha hosszas évszázadok egész világot leigázó mesterkedése mellett hazánkat nem sikerült uralmuk alá hajtaniuk, akkor miért pont most fenyeget ennek a veszélye?;
vagy
pl. ha Magyarországon jelenleg tobzódik a zsidó uralom- mint ahogy azt szintén elég gyakran hallhatjuk -, akkor egyáltalán hogyan tudunk fellépni ellenük? és miért hagyják ezt?
Nos, mindezek a butuska kérdések a zs kapzsiság és ravaszság ismeretében könnyedén megválaszolhatók.
Persze az is sokat segíthet, ha egy elmekórtan-tankönyvet figyelmesen átböngészünk a "paranoia" címszónál.

Don Luis és a bronzvendég

Don Luis Tenorio de Coosa, Debrecen hercege és a tartomány örökös kormányzója, a Király valóságos belső és titkos udvari tanácsnoka (egyes körök szerint pedig még akár a trón várományosa is) nagyokat sóhajtva vált meg nap közbeni ruhadarabjaitól. Ágya szélén ülve, miközben lepergett előtte a kormányzásban elmúlt újabb nap sok-sok gondja és nehézsége, másra sem vágyott már, csak arra, hogy álomra hajthassa fejét.
Ekkor azonban a folyosó felől furcsa, fülsértő zajok hatoltak a kormányzói lakosztályba. Fém döngése, súrlódása, recsegés-ropogás... És pár pillanat múlva, szinte sarkaiból kiszakadva kivágódott a kormányzói hálóterem kétszárnyú ajtaja. Akármennyire is fáradt és álmos volt Don Luis, most mégis minden álom kiröppent a szeméből: hatalmas, ormótlan, másfél embernyi alak állt az ajtóban. Bronzszemüvegén fémesen csillant meg az éjjeli lámpa fénye, és ahogy a kormányzó a maga okuláréját sebtében a helyére tolta, rémülten ordított fel: saját óriásira torzult képmásával állt szemközt.
De mielőtt a kormányzó szóra nyithatta volna a száját, a bronzvendég megelőzte, és érces hangján így szólt Debrecen urához:
-Megidéztél, Don Luis, itt vagyok hát!
-Takarodj, otromba behemót, én bizony nem hívtalak! Sőt, mindent megtettem, hogy távol tartsalak szeretett városomtól...
-Épp ezzel idéztél fel, és növeltél óriási erejűvé, Don Luis! A múlt árnyai a kétségbeesésből és a félelemből nyerik erejüket.
-Én ugyan nem hívtalak, nem vagyok a barátod, semmi közöm hozzád, ezt most már mindenki láthatja, nem tehetek róla, hogy itt vagy, hogy rátelepedtél a városomra, te démon!!!
-Don Luis... te mered magad politikusnak, kormányzónak nevezni? Szavaiddal nem hívtál, az igaz... de épp azzal keltettél életre, és hívtál el ide, hogy elhitted: bizonygatnod kell, nem akarsz szobrot állíttatni önmagadról. És ez nagyobb bűn, mintha tényleg így tettél volna. Ígyhát most velem jössz, magammal rántalak a Pokolba....
Persze, az is lehet, hogy mindez csak álom volt.... Szép is lenne.

(olvasnivalók a fenti kis tanulságos történethez itt és itt.)

"...(nem) vagyok betyár, és nem hordok bő gatyát"

Ez a dolog már elég régóta motoszkál bennem. Kezdődött a méltán feledésbe merült MIÉP-pel, folytatódott Hegedűs Loránttal és a mackófelsőt bocskaira cserélő Schmitt Pállal. Hogy aztán a nemrégiben az EP-be díszmagyarban bevonulva triumfáló Jobbik-képviselőkkel érje el csúcs-/mélypontját.
Igaz, ami igaz: van abban valami nagyon méltóságteljes és felemelő, amikor pl. egy ENSZ-közgyűlésre az afrikai országok küldöttei öltöny-nyakkendő helyett saját országuk népviseletében vonulnak be, reprezentálva ezzel saját elkötelezettségüket a népi kultúra, nemzeti hagyományok, nemzeti történelem iránt. És persze az is tagadhatatlan, hogy aki manapság díszmagyart-bocskait ölt, szintén úgy véli, hogy ezt teszi – magyar vonatkozásban.

Csakhát, mint (majdnem) mindennel, amit szentnek és sérthetetlennek vél a nemzeti érzelmeken nyugvó torzult történelmi tudat, ezzel is problémák vannak. Nem vitatható, hogy a zsinóros mentének, díszmagyarnak, bocskainak és a többi változatnak történelmi múltja van, csak épp az a kérdéses, hogy ez a meglehetősen homályos múlt mit reprezentál. Alapvetően tagadhatatlan, hogy ez a viselet katonai mundérra hajaz, egy bizonyos kor egyenruhájára, amikor a hadviselés (sokszor kényszerűen) összenőtt a magyarság mindennapjaival. Kérdés azonban, hogy egy valamikor nemzetközileg széles körben elterjedt egyenruha mennyiben reprezentál egy bizonyos nemzetet; továbbá, hogy valóban szerencsés-e ha egy nemzetet a hadviseléssel azonosítanak jellegzetes viselete kapcsán. És említsük meg azt is, hogy valami olyasmiről van szó, amit erősen utólag, a 19-20. fordulóján, visszamenőleg ruháztak fel "történelmi" jelentőséggel. Ezt az ezen időszak nemzeti nekibuzdulásai és tragédiái nagymértékben felerősítették. Ugyanakkor mégiscsak művi csinálmányról van szó, a millenniumi nacionalista csinnadratta, és a világháború-trianon által (is) létrehozott "hagyományról".
Az a történelemszemlélet azonban, amelynek hagyományait ez az öltözék megjeleníti, nemcsak hogy nem az egyetlen, hanem még csak a nem is a legprogresszívabb. A magyar (közép)nemesség - ,amelynek tradícióit ez a öltözék a legjobban kifejezi - egy rövid történelmi pillanatig, a reformkorban ugyan túl tudott lépni saját árnyékán, és valóban haladó módon a jogegyenlőséget, közteherviselést, (stb.), azaz az egész nemzetet képviselte. De mind az előtt mind az után a nemesi történelemfelfogáshoz, a rendi kiváltságokhoz való görcsös ragaszkodás képviselőivé váltak, a nemzet nagyobbik részét elképzelhetetlen nyomorba, és egészét történelmi tragédiákba taszítva.
És most képzeljük el, amint Jean-Marie Le Pen beszédet mond az Európa Parlament ülésén! Ehhez viseletül rizsporos parókát tesz a fejére, díszes aranyhímzéses selyemzekét ölt, ami alá finom zsabós inget húz, ízléses térdnadrágját pedig csinos fehér harisnya egészíti ki. Miért teszi mindezt a "tisztességben" megőszült szélsőnacionalista? A válasz egyszerű: a fenti logika nyomán jár el ő is: leírt öltözet a francia nemzet egyik legfényesebb, legdicsőségesebb időszakát idézi, így (a vázolt "logika" szerint) a lehető legalkalmasabb a francúz nemzeti-népi hagyományok kifejezésére. Már persze, ha lesz kinek kifejezni, hiszen ettől a látványtól alighanem minden EP-képviselő halálra röhögné magát...
Szóval tisztelt Honanyák és Honatyák (továbbá Kontinensanyák és Kontinensatyák)! Ha valaki a fentiek nyomán úgy érzi, hogy valami nem stimmel, irány a gardróbszoba, és tessenek lecserélni a zsinóros-mentés szerkót pruszlikra-pendelyre-alsószoknyára vagy bő gatyára, nemi hovatartozás szerint! És ha ezzel megvannak, vegyék elő a karikás ostort, és a következő ülésszakig gyakorolják a cserdítést! Mert fránya egy szerszám az: ha az ember körültekintés és gyakorlat nélkül használja, akkor könnyen visszaüthet.
És az nagyon tud ám fájni...

Elment...

R.I.P.