Ha nem szeretsz a Tiédtől eltérő nézetekkel szembesülni, vagy nem szereted a meglepetéseket, vagy egyszerűen csak tudni szeretnéd, hol jársz, először olvasd el az "Elvi nyilatkozat" oldalt !!!

2009. december 31., csütörtök

Repül a nehéz dóm...

Közhely, hogy mi magyarok pesszimistán szemléljük történelmünket: azt jogos vagy jogtalan sorscsapások sorozataként fogjuk fel (hogy messzire ne menjünk példáért, elég csak épp nemzeti himnuszunkat felidéznünk). Néha azonban nem vesszük észre, hogy a Sors/a Jóisten nemcsak utólagos csapásokat mér ránk, hanem megadja a lehetőséget arra is, hogy okos emberek módjára mások hibáiból tanulhassunk — ha nem is éppen előzetesen, de épp csak utólagosan.
Lássuk be, Olaszország nem nyomasztóan jó teljesítményével fog bekerülni a modern demokrácia aranykönyvébe. Kormányok jöttek-mentek, teszefoszaság váltott brutalitást és viszont; kalandorok és idealisták ültek a miniszeri bársonyszékekben és álltak a kormányok élén. Minderre a katyvaszra még sikerült rátromfolniuk derék taljánoknak Silvio Berlusconi előkapásával a sifonérból, és az ő többszöri megválasztásával feltenni a koronát eme emlékezetes teljesítményre. Mert az is kétségkívüli tény, hogy az Il Cavaliere-hez képest a síkvidéki tapír bízvást a spanyol udvari etiketten pallérozódott úriembernek tekinthető. Nemcsak a jogállam saját szájaíze szerint való értelmezése, és ezzel annak megcsúfolása, de a gátlástalan niggerezés, az angol királynő és az EU-csúcs összes államfőjének semmibe vétele is árnyalják a képet. És akkor még érdemes arról is megemlékeznünk, hogy Berlusconi magánembernek sem sokkal különb, sőt! Macsó, sőt hímsoviniszta tempói is örökre emlékezetesek maradnak.
Mégis most, hogy Olaszország megválasztott miniszterelnökét nagyon durva inzultus érte, érdekes módon mégsem beszél senki olyasmiről, hogy milánói dómmal megdobni valakit igazából a szabad véleménynyilvánítás legfelső fokú attribútuma. Vagy akár csak arról, hogy a fent leírtak miatt az áldozat igazából megérdemelte a sorsát. És még csak az sem került szóba, hogy egy ilyennel szemben minden megengedett, pláne az Ügy érdekében.
Mégis azok a suttyó, agyatlan digók képesek voltak átlátni, hogy a miniszterelnök megtámadtatásának bármiféle helyeslése a mindenkori miniszterelnök presztízsét, és ezzel végső soron a demokratikus berendezkedést ássa alá.
Igazából a kérdés most már csak annyi, hogy képesek vagyunk-e ebből tanulni. Legalább utólag.

2009. december 7., hétfő

Oltogatás

Akkor, amikor a genfi órásmester fia valamikor a 18. század közepén papírra vetette gondolatait a "társadalmi szerződés"-ről, aligha számított ilyen átütő sikerre. Mert bár igaz, ami igaz, a szerző neve manapság már egyre kevesebbek számára cseng ismerősen (műveltebbek még emlékezni vélnek a pár évvel ezelőtti Milan Oddo-Gattuso-Russo tengelyére, ahol a bal oldali középpályás ígéretesen induló karrierjét egy sajnálatos térd/boka sérülés törte ketté); de az általa megfogalmazott gondolatok mára már a közgondolkozás részévé értek. Hiszen szinte közhely az a felfogás, hogy a modern állam egyik alaphivatása az, hogy mindent megtegyen polgárai testi-lelki épségéért (illetve az erre való lehetőségek biztosításáért) — ha már e célra tekintélyes sápokat szed be ( általánosan, és jelen esetben célzottan is, az egészségügyi területre vonatkozóan).
Szép példája (legalábbis felerészben) a fentebbieknek mindaz, ami manapság történik kis hazánkban a H1N1-járvány (ami persze nincs is) és -vakcina kapcsán. Mára erősen feledésbe merülni látszik az feszült várakozás, sőt szinte már-már követelőző türelmetlenség, amely a Hozzánk mind közelebbi tragikus esetek kapcsán kialakult. Az akkori közhangulatot röviden talán úgy lehetne összefoglalni, hogy vakcinát akarunk, de most azonnal, hiszen eleve kötelessége az államnak a polgárai mindenáron való védelme, másrészt pedig mekkora nagy üzlet is lesz, ha nekünk az elsők közt sikerül ilyesmit kifejlesztenünk és gyártanunk. Pláne, hogy tekintettel a magyar szürkeállomány világhíres mivoltára, ez szinte kötelességünk is. Nos, némi tradicionális tökörészés után - párhuzamosan több más ország hasonló kutatásaival - el is készült a magyar vakcina. És láss csodát: a hangulat épp ellenkezőjébe fordult!!
Egyszerre csak az lett a baj, hogy van oltóanyag. Mert hogy az oltóanyag nem is oltóanyag, hanem az elvetemült Hatalom, a sátánkormány manipulációja arra irányulóan, hogy kiirtsa a magyarságot (ami nyilván minden kormány - kivéve persze a nemzeti érzelműeket - alapvető célja; csak az ilyen pénzéhes banda akkor vajon kitől fog adót szedni??). De ha történetesen az oltóanyag nem is mérgező, bizonyára többet árt, mint használ; de ha mégis használ, akkor meg szégyellje magát, hogy offshore konstrukcióban jött létre. (Nem mintha ez bármilyen vírust a legkevésbé is érdekelne...) Lehetetlen, hogy ne jusson az ember eszébe a Hofi-féle örök példázat a nyuszikáról, akin hol volt sapka, hol nem volt. De aki kicsit jártasabb a történelemben, annak másik eset is eszébe juthat. 1831-ben a Felvidéken kolerajárvány ütötte fel fejét. A hatóságok megpróbálták megakadályozni a kór terjedését: a kor nem túl acélos egészségügyi tudásával felvértezve fertőtlenítő-fertőzésmegakadályozó hatásúnak hitt klórmeszet szórtak a környék kútjaiba. A 19. század elejének végletekig kizsarolt-megdolgoztatott jobbágysága pánikreakcióval válaszolt a feszült helyzetre: az egészségügyieket kútmérgezőknek tartva elkergették, sokszor meg is lincselték; majd a "felbújtókat" keresve haragjuk földesúraik ellen fordult. Végülis a csalódottság és a reményvesztettség a felfokozott hangulatban a lázongásokat regionális méretű parasztfelkeléssé fokozta, amelyet csak fegyveres erővel lehetett letörni. Bár még a legkegyetlenebb földesúrak esetében sem akadt példa arra, hogy jobbágyaikat mérgezzék, irtsák, így közvetve saját megélhetésüket is veszélyeztessék. A körülmények és a mendemondák által felheccelt népet azonban ez már nem érdekelte. Valami ilyesmi történt most is: az oltani - nem oltani kérdése nem az egyéni megítélés, sőt esetenként mégcsak nem is a veszély józan mérlegelésének kérdésévé vált, hanem a politikai meggyőződés függvényévé. Bár 1831 óta a naptár már 178 évvel többet mutat, de hogy eltelt-e valójában ennyi idő, az nagyon kétséges...
________________

Úgy tűnik a BKV-buszok újfajta politikai médiafelületté kezdik kinőni magukat, ahol a nép hangja spontánul írott formába öntődhet, és teret kaphat. Most 1-2 hete pl. egy viszonylaton ezzel a kis gyöngyszemmel találkoztam, több példányban is, az ablakok alatti furnéron sietősen felskiccelve: "etil-higany (tiomerzál) a H1N1-vakcinában - >>segédanyag<<". Nyilvánvaló, hogy a szerzőnek nem a széleskörű ismeretterjesztés volt a célja, melynek keretei közt közkinccsé teszi a vakcina kémiai összetételét, ennél magasztosabb célok vezethették filctollát. Márcsak azért is, mivel a "tudás" terjesztésének fóruma és módja kiáltó ellentétben áll azzal, amit terjeszteni vél. (Más szóval: egy diplomás vegyész, vagy esetleg biokémikus nem ezt a módját választaná annak, hogy a veszélyt világgá kiáltsa.) Sokkal inkább a reklámokból ismert "mondjunk valami idegenesen-nagyon tudományosan hangzót, és az biztos hatásos lesz" mentalitás. Tiomerzál, meg etil-higany... ezek bizony nagyon tudományos dolgok, és ha kimondjuk, hogy veszélyesek, akkor ezzel máris hitelesítették önmagukat. Csal pl. érdekes módon még sehol sem olvastam olyan graffitit, hogy "ne igyál etil-alkoholt, mert vakságot okozhat, sőt életveszélyes"...
_________________

Terjed a járvány... nincs elég vakcina, nincs elég oltóhely, betörnek egy patikába, hogy oltóanyagot lopjanak; pánikba esett ukrán állampolgárok próbálnak nálunk oltóanyaghoz, de legalább maszkhoz jutni.... és mindeközben 20 közelébe (vagy azon is túlra) kúszik a halálos áldozatok száma, köztük kiemelkedően magas aránnyal jelennek meg a terhes kismamák, akiket ugyebár nem szabad beoltatni.... A Zemberek Pártja eljutott oda, hogy hihetetlen fanatizmust gerjesztve azt szuggerálta, hogy a politikai meggyőződés még az emberi életnél is fontosabb... jelen, adott esetben a sajátunknál is. Ennél már csak az a siralmasabb, hogy az öntudatos választópolgárok milyen nagy számban meg is kajálták ezt.

Címkék

'56 (1) 30 év (1) 300millió (1) 4. kiegészítés (1) 50 (1) Áder János (1) Afrika (9) agrárproblémák (1) aláírás (1) Alekosz (1) Alien (1) alkotmány (1) állástalanság (1) angyal (1) Antigoné (1) anya (1) apa (1) Apponyi Albert (1) aranymúzeum (1) átalakítás (1) átnevezés (1) autó (1) Bayer Zsolt (3) Békemenet (1) Betűrejtvény (1) Betyársereg (1) bevándorlás (3) bevándorlók (1) BOM (1) bőgatya (1) Brékin' (28) Bruce Lee (1) budai vár (1) Budapest (1) bulvár (1) buzik (1) Cegléd (1) Charlize Theron (1) cigányok (1) Clemenceau (1) családon belüli erőszak (1) csapatmunka (1) cselekvés (1) csempészet (1) Daflics ezredes (1) demagógia (3) demonstráció (1) diktatúra (2) diplomások (1) Dzsudzsák (1) EB (4) életvitelszerű közterület-használat (1) elhatárolódás (1) ellenforradalmár (1) ellenségek (1) ellentüntetők (1) elvi alapok (1) emlékek (1) emlékmű (1) érettségi találkozó (1) eső (1) Európa-bajnokság (1) fanatizmus (1) félévszázad (1) felvonulás (2) feminizmus (1) Ferenc József (1) festmény (1) fidesz (5) Foci (23) fóka (1) forradalom (1) főhatalom (1) földrajzi név (1) Fradi (4) Frizbi (1) fülke (1) fütyülős barack (1) Gábriel (1) Gárda (1) gazdasági csoda (1) gyarmat (1) Gyurcsány (1) gyűlölet (2) háború (1) hadikiképzés (1) hadkötelezettség (1) Hajdú Péter (1) hajléktalanok (1) hamvak (1) hatalmi elit (1) hatalom (1) Heart of Midlothian (1) helikopter (1) helyesírás (1) Hitelesség és... (3) idegromboló képrejtvény (3) IéEB (1) IMF (1) izoláció (1) Japán (2) jelképek (1) jelszavak (1) jobb kéz (1) Jobbik (1) jogalkalmazás (1) jogegyenlőség (1) káderek (1) Kampány2010 (9) karácsony (1) Karinthy (1) karmelita kolostor (1) Károlyi Mihály (1) karrier (1) katasztrófa (1) Keleti szél (2) Kerényi Imre (1) kereszt (1) Keresztek és... (6) kereszténység (1) kétharmad (1) kettőskereszt (1) Kína (1) kisdoktor (1) komcsik (1) komcsizás (1) kontraszelekció (1) kordon (1) korrupció (1) körmenet (1) Kövér László (1) Közélet (183) köztársasági elnök (2) Kultúra (31) kulturális integritás (1) Kun Béla (1) Landeszmann (1) Lapszemle (35) lemondás (2) Levlapok a Szíriuszra (45) Liszt Ferenc (1) luca széke (1) Lucfenyő (1) magánélet (2) magántulajdon (1) magistravitae (1) magyar áru (1) Magyar Hírlap (1) magyar nyelv (1) Magyar Vizsla (1) magyarok (2) Mahacskala (1) Matolcsy (2) Matrica (10) megélhetés (1) megszállás (1) meleg méltóság (1) melegjogok (1) menekült (1) merengés (1) Merkel (1) Mesés (6) migráns (1) Mikola István (1) miniszterelnök (2) mítosz (1) MNB (1) mocskos buzik (1) MOL (1) multikulturalizmus (1) munka (1) műelemzés (1) nagy ugrás (1) Nagymagyar (16) narancs (1) nemek (1) Németország (1) népfelség (1) népszavazás (1) Nyírő József (1) Oktogon (1) Olimpia (10) Orbán Viktor (8) oroszok (1) ostobaság (1) őrült (1) Pál utcai fiúk (1) papírzászló (1) parancsrendszer (1) Peking (8) plágium (1) plakát (1) plakátkampány (1) polihisztor (1) politika (2) politikusok (1) poltikai kultúra (1) Pride (2) problémakezelés (1) program (1) rabbi (1) rasszizmus (1) rendőrség (1) repülőtér (1) retek (1) rettegés foka (1) rezidencia (1) romkocsmák (1) rovásírás (1) sas (1) Schmitt Pál (4) sertéshús (1) sérthetetlenség (1) Seuso-kincs (1) Shirley MacLaine (1) siker (1) sör (1) sötétben bujkáló (1) Sport (37) Stefka István (1) szabadkőművesek (1) szabadság tér (1) szabadságharc (1) szakadék (1) szakértelem (1) szegfű (1) Széles Gábor (1) szemléletmód (1) szerviz (1) szimbolikus politizálás (1) szlogen (1) szómágia (1) szóvicc (1) Szőcs Géza (1) szuverenitás (1) szüksége van (1) születésnap (2) táblák (1) Tarlós István (1) te (1) teszt (1) Tisza István (1) tolerancia (1) történelem (1) Trianon (3) tudomány (1) unortodox (2) unortodoxia (1) utolsóemberig (1) ünnep (1) választás (1) Való Világ (1) válogatott (2) válságkezelés (1) VB'10 (5) Védegylet (1) vezér (1) Visszalövés (20) Wulff (1) Zelnik (1)