Ha nem szeretsz a Tiédtől eltérő nézetekkel szembesülni, vagy nem szereted a meglepetéseket, vagy egyszerűen csak tudni szeretnéd, hol jársz, először olvasd el az "Elvi nyilatkozat" oldalt !!!

2014. július 28., hétfő

Ötven

"– Ez a nap bevonul a történelembe! – mondta Jones. 

– Minden nap bevonul a történelembe – mondta a főnök."

(Kurt Vonnegut: Éj anyánk)



Szüleim — nem kis optimizmusról tanúbizonyságot téve — alig egy évvel a kubai rakétaválság lezárulta után elkészítették első gyermeküket.
Alig egy éves voltam, amikor szülővárosomat példátlan árvíz árasztotta el: a Perint patak kilépett medréből, az utcákon csak pallókon lehetett közlekedni.
Még meg sem volt a második születésnapom, amikor a VB-n szereplő (!) magyar válogatott 3-1-es győzelmet aratott a brazilok fölött.
Életem negyedik évében, 1968-ban bevezettük az új gazdasági mechanizmust és tankjainkat Csehszlovákiába.
Ötödik születésnapom alkalmából az amerikaiak megszervezték, hogy embert küldjenek a Holdra.
1970-ben feloszlott a Beatles és elkezdtem az általánost.
Bár az igazi Fekete Szeptember csak két év múlva következett el.
1973 a válságok éve volt: nemcsak az olajjal voltak gondok, de szüleim is elváltak.
'75-ben az amcsik és a ruszkik az űrben és Helsinkiben is találkoztak
14 évesen befejeztem az általánost, megsirattam a csoportkörben elvérző magyar és a döntőben elvérző holland válogatottat.
16 voltam, amikor Misa mackó bevonult Afganisztánba.
18, amikor bevonultam a Garasin laktanyába.
1986-ban atomjaira hullott a Challenger Florida fölött és a magyar labdarúgó-válogatott Mexikóban.
1989-ben atomjaira hullott a létező szocializmus, amit egy év múlva egész abszurd módon úgy ünnepeltem, hogy egy atlanti-óceáni szigeten lévő víkendházban zuhogó esőben egy ötödik generációs magyar emigráns háziasszony társaságában az általam ajándékba vitt téliszalámit ettünk, és tokajit ittunk hozzá, miközben a rádióban a Pink Floyd berlini The Wall koncertjét hallgattuk.
1993-ban a tévében megszakították Dagobert bácsi Kacsameséjét, és közölték, hogy nemzeti gyász van, szóval majdnem elmaradt az esküvőm, de aztán mégsem.
Így aztán lányom egy teljesen törvényesített, hivatalos családba születhetett meg 1997-ben.
2000-ben mégsem jött el a világvége, sem a digitális, sem az analóg, eljött ellenben 2001-ben a XXI. század, meg a harmadik évezred, bár sokan észre sem vették, mert egy évvel korábbra várták.
2002-ben felnőtt férfi lettem: meghalt az apám.
2003-ban véget ért 8 év jóban-rosszban, leérettségizett az osztályom, és én is búcsút intettem a középiskolának.
40. életévemben beléptünk az EU-ba.
Két évre rá sokan nem voltak hajlandók végigolvasni és/vagy megérteni egy szöveget, és ez a kollektív funkcionális analfabetizmus olyan frusztrálttá tette őket, hogy középületeket ostromoltak és barikádokat állítottak városszerte.
2008-ban sokan bulinak tartották, hogy nemcsak 300 forintot nem kell fizetniük vizitdíjként, de Horn Gábor még el is küldi a miniszterelnököt melegebb éghajlatra.
2010-ben eljött az Ítéletidő, a fülkék forradalmat robbantottak ki.
2011-ben találkoztam Életem Nőjével.
És most itt vagyok.
Remélem, a következő 50 kicsit könnyebb lesz.
Vagy legalább unalmasabb.

2014. április 5., szombat

Miért nincs programja a fidesznek?

Átfogó program
Bár természetesen minket elsősorban a címben foglalt kérdés érdekel, azt azért elöljáróban nyomatékosan szögezzük le: nem, az, hogy "folytatjuk", az nem pártprogram, még akkor sem, ha Valaki Nagyon Magas Helyről, Nagyon Fontos alkalomkor mondja. Nemcsak azért nem az, mert ahhoz általánosságban mind tartalmilag, mind terjedelmileg roppant kevés, hanem konkrétan azért is, mert az ilyen megnyilatkozás elvileg azt sugallaná, hogy létezik egy átgondolt, logikusan felépített koherens valami, amit lehetne folytatni. Ezzel szemben a valóság ennek épp az ellenkezője: rögtönzések zajlanak, amiket a koherensen visszatérő magyarázatok (nemzeti érdek, rezsicsökkentés) próbálnak meg indokolni. Egyébként se felejtsük azt a csekélységet, hogy már csak azért sincs mit folytatni, mert a fidesznek már 2006-ban sem volt programja.
De ha nincs, akkor miért is nincs? A rövid válasz erre az, hogy: "mert eleve nem lehet".
Hosszabbra fogva, a nyilvánvalóbb válaszok a kimenti oldalt vizsgálva kerülnek elő. Valami olyasmik juthatnak először eszünkbe, hogy "eleve nincs is rá választói igény", a "szavazók el sem olvassák, ezért nem ennek alapján döntenek". És bár ezeknek (sajnos) nem csekély valóságalapjuk (is) van, valószínűleg sokkal érdekesebb eredményre jutunk, ha a bemeneti oldalt vizsgáljuk. Nos innen nézve az "eleve nem lehetséges" úgy fest, hogy a (választási) program a szó legszigorúbb értelmében vett csapatmunka. Csapatmunka oly módon is, hogy a különböző területek szakértői adják össze, fésülik egybe a leendő programot, igyekezvén a saját részükön egy működőképes, pozitív és az adott politikának megfelelő "útitervet" összeállítani. De egy program megírása azért is csapatmunka, mert egyeztetést, tárgyalást, kompromisszumkészséget, a másik meghallgatásának képességét igényli. Ha most ennek fényében átgondoljuk, hogy a "fidesz"-nek nevezett politikai pártnak nevezett képződmény mennyire a minden (t jobban) tudó Vezér képzetére épül, akinek akarata kizárólagos és megfellebbezhetetlen, akkor be kell lássuk, hogy egy ilyen szervezet eleve nemcsak hogy kizárja a programalkotás fent leírt lehetőségét, hanem működése homlokegyenes ellenkező azzal. Ráadásul egy adott, létező program egyrészt kordába szorítaná a Kizárólagos Parancsolót, ha nem is oly módon, hogy muszáj volna aszerint cselekednie, de úgy mindenképpen, hogy valamiféleképp számon kérhető volna, örökké ott lebegne a feje felett a programmal való szembesítés lehetősége. Másrészt azt se feledjük, hogy egy végiggondolt és felépített program a maga szigorú szerkesztettségével éppen az improvizációk lehetőségét zárná ki. Ami nemcsak megint az adott valóság totális ellentéte volna, hanem ráadásul (és ez valószínűleg sokkal súlyosabban esik a latba) abszolút keresztül húzná az "az van, amit én pillanatnyilag akarok" (azaz a korlátlan hatalom birtoklásának) mámoros érzését.
Szóval, aki programot szeretne, az menjen moziba a barátnőjével. 

2014. március 18., kedd

A Fidesz evolúciója 1 percben

2010:
- Botrányos a közbiztonság!
- Elmúltnyolcév.
- Tragikus a szélsőjobb térnyerése, az erőszakszervezetek terrorja!
- Elmúltnyolcév.
- Hihetetlenül magas a munkanélküliség!
- Elmúltnyolcév.
- Az egészségügy és  a nyugdíjrendszer az összeomlás határán van!
- Elmúltnyolcév.
- Kétségbeejtők a demográfiai adatok, hatalmas a kivándorlás!
- Elmúltnyolcév.
- Milliók élnek nyomorban, kilátástalanságban!
- Elmúltnyolcév.
- Felháborító a rasszizmus, antiszemitizmus, az újjáéledő nacionalizmus!
- Elmúltnyolcév.

2014:
- Botrányos a közbiztonság!
- Rezsicsökkentés.
- Tragikus a szélsőjobb térnyerése, az erőszakszervezetek terrorja!
- Rezsicsökkentés.
- Hihetetlenül magas a munkanélküliség!
- Rezsicsökkentés.
- Az egészségügy és  a nyugdíjrendszer az összeomlás határán van!
- Rezsicsökkentés.
- Kétségbeejtők a demográfiai adatok, hatalmas a kivándorlás!
- Rezsicsökkentés.
- Milliók élnek nyomorban, kilátástalanságban!
- Rezsicsökkentés.
- Felháborító a rasszizmus, antiszemitizmus, az újjáéledő nacionalizmus!
- Rezsicsökkentés.

2014. február 24., hétfő

Valóság nagybátyánk elrepül

Ez a  mostani helikopteres túra az Orbán-rezsim természetének tökéletes szimbóluma: minden megvan benne, amit a Hatalom magáról gondol, és minden, amit magáról gondoltatni szeretne. 
Ha valami történik, a Nagy Vezér ott terem, és lerak két homokzsákot, fiatalokat ment meg a hóviharból, elmúlasztja az ónos esőt, vagy éppen szemmel veri az ukrán-magyar határról a Kijevben kibontakozó fegyveres konfliktust. A népét óvó, érte önfeláldozóan cselekvő vezető képe ez. Ugyanakkor persze más részről szó sincs önfeláldozásról, hiszen egy ennyire karizmatikus népvezér mindezeket a cselekvéseket a kisujjából is kirázza; sőt, szinte még csodálkozunk is rajta, hogy miért volt szüksége helikopterre a repüléshez.
Igazából ezek a cselekvések azonban két szempontból is problémásak. Egyrészt elvesztették azt a hagyományos értelmezési keretüket, hogy nagy baj esetén mindenki — politikai rangtól függetlenül — vállvetve dolgozik a vész megakadályozásáért, ennek helyébe az egyszemélyi csodatétel lépett. (A csoda pedig kötelező erővel mindig be is következik, ami persze hosszú távon katasztrofális következményekkel is járhat, hiszen ha van csoda, minek homokzsákot pakolni??)
A másik gond azonban még súlyosabb. Mindazt, amiről itt szó esik, a pszichológia "pótcselekvés" néven ismeri. Ki lehet állni a gátra szemlélődni, autózni egyet a hóviharban, vagy ellátogatni a katasztrófavédelem központjába (persze lehetőleg már a krízis csúcspontja után),  a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól, függetlenül attól, hogy ezeknek a cselekvéseknek az ég adta világon semmiféle hatásuk nincs rájuk. De mi a helyzet az emberek által teremtett, vagy éppen átalakított viszonyokkal? Elég könnyű belátni, hogy ezek pusztán a karizmatikus vezető megjelenésével nem kezelhetők, nem fordíthatók nekünk kedvező irányba, legalábbis ténylegesen semmiképp sem. Jogosan lehet élni a gyanúperrel, hogy itt a jól bevált rutin valami helyett kerül színpadra. Egész pontosan annak elleplezésére, hogy nem teszünk semmit. Semmit pedig azért kell tenni, mert valamit nem lehet. Ahhoz ugyanis pontosan azok a dolgok kellenének, amiket kormányunk oly nagy előszeretettel hirdet magáról melldöngetve: erkölcsi alapok, bölcs és előre látó helyzetértékelés, országunk hosszabb távú érdekeit figyelembe vevő, kurázsit sem nélkülöző kiállás.
Mindezeket azonban már sikerült régesrégen eladni (ha megvoltak egyáltalán). A cselekvés látszata jelen pillanatban és ilyen közönség előtt arra kétségkívül elegendő, hogy a bátorság látszatát fenntartsa.
De a tényleges megoldásokat nem hogy nem hozza el, hanem azoktól egyre inkább csak eltávolít minket.

2014. január 20., hétfő

Hova köpjek?

Edinburgh történelmi óvárosának közepén húzódik az ún. Royal Mile. Ennek a mérföld hosszan egybekapcsolódó utcasornak a közepe táján, a katedrális előtti téren található a Heart of Midlothian. Hírnevéhez képest egy végül is puritán egyszerűségű dologról van szó: a macskaköves burkolatba néhány más méretű és elforgatott állású elem került beépítésre, amelyek így egy szívet és annak közepén egy kört (vagy koszorút) formáznak. A téren elhelyezkedő alakzathoz számos legenda, szokás és hiedelem kapcsolódik. Ezek közül valószínűleg a legérdekesebb az, hogy a téren áthaladó helybeliek egy jelentős százaléka szép hegyeset köp a kör közepébe. Eme hagyománynak is több magyarázata létezik, többek között az a helyiektől megismerhető verzió is, amelyik szerint a szív egy valamikori várbörtön egyik tornyának a helyét (is) jelzi. Ez volt az a hely, ahol a megszálló angolok fogva tartották az ellenük lázadó legkiválóbb skót hazafiakat, akiknek nem egyszer a kivégzés előtti utolsó lakhelyükké is vált ez a börtön. Igaz skót hazafi tehát az egykori börtönnek, a szenvedés helyszínének meg(gy)alázásával fejezi ki megvetését az angol uralom ellen, és azokkal szemben, akik országa szabadsághőseit bebörtönözték, kivégezték.
Budapest történelmi belvárosának közepén van egy tér, amelyiken valaha egy börtönépület állt.  Ez volt az a hely, ahol a megszálló osztrákok fogva tartották az ellenük lázadó legkiválóbb hazafiakat, akiknek nem egyszer a kivégzés előtti utolsó lakhelyükké is vált ez a börtön. A lebontott börtön helyén lévő Szabadság térre a jelenlegi magyar kormány olyan emlékművet állíttat, amelyik szándéka szerint a megszállás és az  az által elveszett függetlenség szomorú mementója volna, egyben emlék az áldozatoknak. Nem elemezném most a tervezett (mű)alkotás szimbolikáját, (megtették ezt alaposan mások) pusztán arról töprengenék, a skót példa nyomán hogyan is volna illendő viszonyulni egy ilyen emlékműhöz. Először is: mit gondoljunk arról az országvezetésről, amelyik az olyannyira fetisizált szuverenitást egyetlen puskalövés, mindenféle ellenállás nélkül képes volt feladni? És persze hogy fejezzük ki megvetésünket a szuverenitásunkat sárba tipró, megalázó és elrabló idegen hódítók iránt?? Aligha van ennek méltóbb, és kifejezőbb módja annál, mint amit a skótok honosítottak meg.
Van azonban egy apró probléma: míg a közismerten takarékos skótok a maguk mementóját az utcakövekbe komponálták bele, ezáltal ergonómiailag messzemenően kedvezvén az emésztőnedv célba juttatásának, addig a magasan szárnyaló magyar szellem ismét túl kiemelkedőt alkotott (méltán téve ki magát a többi náció irigységének), de ezzel egyben méltánytalan előnyhöz juttatván a távolba/magasba köpés avatott művészeit. De ne búslakodjunk, mert az semmire sem vezet! legyünk képesek mindenben meglátni a jót (és illő honoráriumért meg is írni)! Mert képzeljük csak el azt a kedves jelenetet, ahogy vezető politikusaink az új köztéri szobrot avatandó személyes példával járnak elöl a skót szokás meghonosításában, és megcélozzák a hazánk angyali ártatlanságát szimbolizáló Gábriel felett vészjóslóan keringő sasmadarat!
Nagy nap lesz 2014. március 19-e: végre egyszer láthatunk olyan magyar politikust, aki a tömegek kívánságának engedve felköp és ennek alá is áll!
Ugye, hogy mindenkinek jobb kedve lett kicsit!?!

Címkék

'56 (1) 30 év (1) 300millió (1) 4. kiegészítés (1) 50 (1) Áder János (1) Afrika (9) agrárproblémák (1) aláírás (1) Alekosz (1) Alien (1) alkotmány (1) állástalanság (1) angyal (1) Antigoné (1) anya (1) apa (1) Apponyi Albert (1) aranymúzeum (1) átalakítás (1) átnevezés (1) autó (1) Bayer Zsolt (3) Békemenet (1) Betűrejtvény (1) Betyársereg (1) bevándorlás (3) bevándorlók (1) BOM (1) bőgatya (1) Brékin' (28) Bruce Lee (1) budai vár (1) Budapest (1) bulvár (1) buzik (1) Cegléd (1) Charlize Theron (1) cigányok (1) Clemenceau (1) családon belüli erőszak (1) csapatmunka (1) cselekvés (1) csempészet (1) Daflics ezredes (1) demagógia (3) demonstráció (1) diktatúra (2) diplomások (1) Dzsudzsák (1) EB (4) életvitelszerű közterület-használat (1) elhatárolódás (1) ellenforradalmár (1) ellenségek (1) ellentüntetők (1) elvi alapok (1) emlékek (1) emlékmű (1) érettségi találkozó (1) eső (1) Európa-bajnokság (1) fanatizmus (1) félévszázad (1) felvonulás (2) feminizmus (1) Ferenc József (1) festmény (1) fidesz (5) Foci (23) fóka (1) forradalom (1) főhatalom (1) földrajzi név (1) Fradi (4) Frizbi (1) fülke (1) fütyülős barack (1) Gábriel (1) Gárda (1) gazdasági csoda (1) gyarmat (1) Gyurcsány (1) gyűlölet (2) háború (1) hadikiképzés (1) hadkötelezettség (1) Hajdú Péter (1) hajléktalanok (1) hamvak (1) hatalmi elit (1) hatalom (1) Heart of Midlothian (1) helikopter (1) helyesírás (1) Hitelesség és... (3) idegromboló képrejtvény (3) IéEB (1) IMF (1) izoláció (1) Japán (2) jelképek (1) jelszavak (1) jobb kéz (1) Jobbik (1) jogalkalmazás (1) jogegyenlőség (1) káderek (1) Kampány2010 (9) karácsony (1) Karinthy (1) karmelita kolostor (1) Károlyi Mihály (1) karrier (1) katasztrófa (1) Keleti szél (2) Kerényi Imre (1) kereszt (1) Keresztek és... (6) kereszténység (1) kétharmad (1) kettőskereszt (1) Kína (1) kisdoktor (1) komcsik (1) komcsizás (1) kontraszelekció (1) kordon (1) korrupció (1) körmenet (1) Kövér László (1) Közélet (183) köztársasági elnök (2) Kultúra (31) kulturális integritás (1) Kun Béla (1) Landeszmann (1) Lapszemle (35) lemondás (2) Levlapok a Szíriuszra (45) Liszt Ferenc (1) luca széke (1) Lucfenyő (1) magánélet (2) magántulajdon (1) magistravitae (1) magyar áru (1) Magyar Hírlap (1) magyar nyelv (1) Magyar Vizsla (1) magyarok (2) Mahacskala (1) Matolcsy (2) Matrica (10) megélhetés (1) megszállás (1) meleg méltóság (1) melegjogok (1) menekült (1) merengés (1) Merkel (1) Mesés (6) migráns (1) Mikola István (1) miniszterelnök (2) mítosz (1) MNB (1) mocskos buzik (1) MOL (1) multikulturalizmus (1) munka (1) műelemzés (1) nagy ugrás (1) Nagymagyar (16) narancs (1) nemek (1) Németország (1) népfelség (1) népszavazás (1) Nyírő József (1) Oktogon (1) Olimpia (10) Orbán Viktor (8) oroszok (1) ostobaság (1) őrült (1) Pál utcai fiúk (1) papírzászló (1) parancsrendszer (1) Peking (8) plágium (1) plakát (1) plakátkampány (1) polihisztor (1) politika (2) politikusok (1) poltikai kultúra (1) Pride (2) problémakezelés (1) program (1) rabbi (1) rasszizmus (1) rendőrség (1) repülőtér (1) retek (1) rettegés foka (1) rezidencia (1) romkocsmák (1) rovásírás (1) sas (1) Schmitt Pál (4) sertéshús (1) sérthetetlenség (1) Seuso-kincs (1) Shirley MacLaine (1) siker (1) sör (1) sötétben bujkáló (1) Sport (37) Stefka István (1) szabadkőművesek (1) szabadság tér (1) szabadságharc (1) szakadék (1) szakértelem (1) szegfű (1) Széles Gábor (1) szemléletmód (1) szerviz (1) szimbolikus politizálás (1) szlogen (1) szómágia (1) szóvicc (1) Szőcs Géza (1) szuverenitás (1) szüksége van (1) születésnap (2) táblák (1) Tarlós István (1) te (1) teszt (1) Tisza István (1) tolerancia (1) történelem (1) Trianon (3) tudomány (1) unortodox (2) unortodoxia (1) utolsóemberig (1) ünnep (1) választás (1) Való Világ (1) válogatott (2) válságkezelés (1) VB'10 (5) Védegylet (1) vezér (1) Visszalövés (20) Wulff (1) Zelnik (1)