Először is és mindenekelőtt: mélységesen hiszek benne és vallom, hogy minden ember egyenlőnek születik jogait tekintve. Minden emberi tevékenységnek (benne az ún. politikának is) egyik alapvető célja kell, hogy legyen, hogy az emberi lehetőségeket közelítse ehhez a jogi egyenlőséghez. Az alapvető kérdés, minden politika és ideológia megítélésének kulcsa ebből adódóan az, hogy ezt mennyire kezeli célként, illetve mennyire képes megvalósítani saját tételezett keretei között.
1. Miért vagyok baloldali – általában? A fentiek alapján a kérdés költői is lehetne akár: a kiválóságot, kiválasztottságot vagy ha úgy tetszik kiválogatódást hirdető konzervatív-jobbos ideológia messze esik attól, ami megfelelne mindezeknek. Tegyük hozzá továbbá, hogy nemcsak az emberek közti viszonyok hierarchikus elképzelése áll messze az egyenlő jogok alapelvétől, hanem az ideológiák, világlátások közti ilyetén jellegű különbségtétel is. Azaz az a gyakorlat, amikor pusztán - szintén a saját ideológiánk által sugalmazott - felsőbbségünkre hagyatkozva deklaráljuk, hogy melyik ideológia, vallás, milyen politikai beállítódás az "egyedül üdvözítő". Ugyanakkor ez a kérdés, pontosabban a rá adandó válasz messzebbre is vezet: az ember alaptermészetéről is szól. Ha ugyanis az embert gondolkodó, önálló ítélőképességgel megáldott, döntésképes lényként (horribile dictu: Isten képmásaként!) fogjuk fel, akkor szükségszerűen arra a következtetésre kell jussunk, hogy képes saját javának felismerésére. Továbbá éppen az alapelvként felvett egyenlő jogok (és az ezekből háramló emberek közti egyenlőség) miatt szükségképpen nem létezhet olyan kiemelt helyzetű ember, aki hivatott arra, hogy mások számára meghatározza az üdvözülés útját.
Továbbá érdemes leszögezni, hogy ez a felfogás a társadalomban (vagy valósan, vagy imagináriusan) létező csoportok esetében is igaz (legyen szó akár "osztályról", kasztról vagy éppen poltikai pártról).
A maga sorsát meghatározni tudó és akaró ember víziója mellett legalább ekkora fontosságú, hogy ez az egyén ezt a lehetőséget és tulajdonságot a többi emberre vonatkoztatva is elismerje és tisztelje bennük. Ha mindezt végiggondoljuk, akkor könnyen rájöhetünk, hogy nagyjából-egészéből eljutottunk a(z ideológiai) liberalizmus alapjaiig.
2. Miért vagyok baloldali — itt és most specifikusan? Mindenekelőtt: már maga a "liberalizmus" mint címke is kényszermegoldás (mint ahogy pl. a jobb-bal felosztás maga is), ráadásul ha mindannak, amit a fentebbiekben körvonalaztam, ezen címke alatt is van a helye, az pl. korántsem biztos, hogy a liberalizmus, mint eszmei áramlat okvetlenül a politikai-ideológiai paletta bal oldalára sorolandó (mégha ezt ma idehaza szinte mindenki evidenciának is tekinti). Elég pl. arra gondolni, hogy Németországban a liberálisok már jó ideje a kétségen kívül jobboldali CDU-CSU koalíciós partnereként működnek.
Továbbá: sajnos tényként állapítható meg, hogy a mai magyar "pártválaszték" a kicsit is kényesebb ízlésű ember számára nem egyszerűen szegényes, hanem egyenesen botrányos. Az, hogy ha választani kell, mégis baloldaliként definiálom magamat, – a fentieken kívül – egészen egyszerű okokra vezethető vissza. Nevezetesen: jobban (nagyságrendekkel jobban) szeretem, ha arról hazudnak nekem, amit valóban meg kellene tenni (reformok a fontos területeken, közgondolkodás átalakítása, társadalmi szolidaritás, szociális rendszerek fejlesztése stb.), mintha azzal kábítva "politizálnak", aminek a mai valósághoz már régen semmi köze, nem is annyira a múzeumban, mint annak a lomtárában volna a helye (Nagy-Magyarország, keresztény kurzus benne az állam és az egyház újbóli egyesítésével, faji ideológia; és mindehhez valamiféle Kádár-féle gondoskodó, mindentfizető állam vágyképe).
3. A hangnemről A fentiekben kifejtett preferenciáim számomra evidensen hozzák magukkal azt, hogy hogyan látom a mai Magyarországot, és ennek megfelelően hogyan írok róla. Akkor, amikor minden leginkább az ellenkezőjét jelenti annak, amit jelentenie kéne valójában, amikor a (fentebb leírt) prioritások szitokszóvá válhatnak, ugyanakkor a múlt kísértetei mint a kívánatos jövő attribútumai jelenhetnek meg, nem maradhat más reagálási forma, mint ezt az abszurditást a végletekig vinni, és ezáltal bemutatni, hogy ha valami, akkor éppen ez a "gondolkodás" az, ami teljességgel tarthatatlan, nemcsak a közérdek, hanem az elemi racionalitás szempontjai szerint is.
1. Miért vagyok baloldali – általában? A fentiek alapján a kérdés költői is lehetne akár: a kiválóságot, kiválasztottságot vagy ha úgy tetszik kiválogatódást hirdető konzervatív-jobbos ideológia messze esik attól, ami megfelelne mindezeknek. Tegyük hozzá továbbá, hogy nemcsak az emberek közti viszonyok hierarchikus elképzelése áll messze az egyenlő jogok alapelvétől, hanem az ideológiák, világlátások közti ilyetén jellegű különbségtétel is. Azaz az a gyakorlat, amikor pusztán - szintén a saját ideológiánk által sugalmazott - felsőbbségünkre hagyatkozva deklaráljuk, hogy melyik ideológia, vallás, milyen politikai beállítódás az "egyedül üdvözítő". Ugyanakkor ez a kérdés, pontosabban a rá adandó válasz messzebbre is vezet: az ember alaptermészetéről is szól. Ha ugyanis az embert gondolkodó, önálló ítélőképességgel megáldott, döntésképes lényként (horribile dictu: Isten képmásaként!) fogjuk fel, akkor szükségszerűen arra a következtetésre kell jussunk, hogy képes saját javának felismerésére. Továbbá éppen az alapelvként felvett egyenlő jogok (és az ezekből háramló emberek közti egyenlőség) miatt szükségképpen nem létezhet olyan kiemelt helyzetű ember, aki hivatott arra, hogy mások számára meghatározza az üdvözülés útját.
Továbbá érdemes leszögezni, hogy ez a felfogás a társadalomban (vagy valósan, vagy imagináriusan) létező csoportok esetében is igaz (legyen szó akár "osztályról", kasztról vagy éppen poltikai pártról).
A maga sorsát meghatározni tudó és akaró ember víziója mellett legalább ekkora fontosságú, hogy ez az egyén ezt a lehetőséget és tulajdonságot a többi emberre vonatkoztatva is elismerje és tisztelje bennük. Ha mindezt végiggondoljuk, akkor könnyen rájöhetünk, hogy nagyjából-egészéből eljutottunk a(z ideológiai) liberalizmus alapjaiig.
2. Miért vagyok baloldali — itt és most specifikusan? Mindenekelőtt: már maga a "liberalizmus" mint címke is kényszermegoldás (mint ahogy pl. a jobb-bal felosztás maga is), ráadásul ha mindannak, amit a fentebbiekben körvonalaztam, ezen címke alatt is van a helye, az pl. korántsem biztos, hogy a liberalizmus, mint eszmei áramlat okvetlenül a politikai-ideológiai paletta bal oldalára sorolandó (mégha ezt ma idehaza szinte mindenki evidenciának is tekinti). Elég pl. arra gondolni, hogy Németországban a liberálisok már jó ideje a kétségen kívül jobboldali CDU-CSU koalíciós partnereként működnek.
Továbbá: sajnos tényként állapítható meg, hogy a mai magyar "pártválaszték" a kicsit is kényesebb ízlésű ember számára nem egyszerűen szegényes, hanem egyenesen botrányos. Az, hogy ha választani kell, mégis baloldaliként definiálom magamat, – a fentieken kívül – egészen egyszerű okokra vezethető vissza. Nevezetesen: jobban (nagyságrendekkel jobban) szeretem, ha arról hazudnak nekem, amit valóban meg kellene tenni (reformok a fontos területeken, közgondolkodás átalakítása, társadalmi szolidaritás, szociális rendszerek fejlesztése stb.), mintha azzal kábítva "politizálnak", aminek a mai valósághoz már régen semmi köze, nem is annyira a múzeumban, mint annak a lomtárában volna a helye (Nagy-Magyarország, keresztény kurzus benne az állam és az egyház újbóli egyesítésével, faji ideológia; és mindehhez valamiféle Kádár-féle gondoskodó, mindentfizető állam vágyképe).
3. A hangnemről A fentiekben kifejtett preferenciáim számomra evidensen hozzák magukkal azt, hogy hogyan látom a mai Magyarországot, és ennek megfelelően hogyan írok róla. Akkor, amikor minden leginkább az ellenkezőjét jelenti annak, amit jelentenie kéne valójában, amikor a (fentebb leírt) prioritások szitokszóvá válhatnak, ugyanakkor a múlt kísértetei mint a kívánatos jövő attribútumai jelenhetnek meg, nem maradhat más reagálási forma, mint ezt az abszurditást a végletekig vinni, és ezáltal bemutatni, hogy ha valami, akkor éppen ez a "gondolkodás" az, ami teljességgel tarthatatlan, nemcsak a közérdek, hanem az elemi racionalitás szempontjai szerint is.
